A Busidó hét erénye: hit, igazságosság, könyörületesség, lelkierő, megfontoltság, mértékletesség, remény.
"A Busidó esszenciája
Egy szamurájnak mindenekelőtt azt a tényt kell észben tartania –- éjjel s nappal, Újév reggelétől, amikor felemeli evőpálcikáját, hogy elfogyassza reggelijét, egészen az év utolsó éjszakájáig, amikor elkészíti éves elszámolását -–, hogy meg kell halnia. Ez a legfőbb feladata. Hogyha ezt mindig észben tartja, akkor képes lesz a hűség és a gyermeki kötelesség útja szerint élni, számtalan veszélyt és csapást el fog kerülni, távol tudja tartani magát a betegségektől és a balsorstól, sőt mit több: hosszan élvezheti az életet. Nagyszerű személyiséggé fog válni, aki sok csodálatraméltó tulajdonsággal rendelkezik.
Mivel az emberi lét átmeneti, mint az esti köd vagy a reggeli dér, a harcos élete pedig különösen bizonytalan, és ha úgy gondolja, hogy meg tudja vigasztalni magát azzal a gondolattal, hogy örökké szolgálhatja az urát vagy végtelenül elkötelezett lehet rokonai iránt, akkor épp ellenkezőleg, az is megtörténhet, hogy valami miatt elhanyagolja ura iránti kötelességeit és elfelejti, hogy mivel is tartozik családjának. De ha egyszerűen csak elhatározza, hogy a mának fog élni és nem gondol a holnapra, akkor ha a családja vagy az ura előtt áll, hogy parancsokat kapjon tőle és úgy gondolkozik majd, hogy ez az utolsó találkozásuk, vagy amikor a szülei szemébe néz, és úgy érzi, hogy soha többé nem látja már őket, akkor tudja majd kötelességeit tökéletesen ellátni és igazán őszintén tisztelni őket, miközben gondolatai összhangban lesznek a hűség és gyermeki kötelesség útjával.
Ha azonban nem tartja észben a halál gondolatát, akkor nemtörődöm lesz és hajlamos a tapintatlanságra, olyan dolgokat fog mondani, amellyel megsért másokat, és amelyből viták következnek; és ha nem szólnak rá, akkor lehet, hogy a vita elcsitul, de ha rendreutasítják, akkor veszekedésbe is torkollhat a dolog. Vagy ha vigalmi negyedekben kószál és kellő fenntartás nélkül nézelődik zsúfolt helyeken, akkor valami féleszű őrülttel kerülhet vitába, és még mielőtt feleszmélne, máris összetűzéssé fajulhat az eset, ahol akár meg is ölhetik, ami az ura hírnevének sem tenne jót, valamint szülei és rokonai is szégyenben maradnának.
Mindez a balszerencse pedig abból ered, hogy elfelejtette: mindig észben kell tartania a halált. Azonban ha eszerint cselekszik, és mindig észben tartja a halált, akár ha ő maga beszél, vagy mások kérdésére ad választ, akkor szamurájhoz illően gondosan megfontol minden kiejtett szót és sohasem kezdeményez hasztalan vitákat. És arra sem fog alkalmat adni, hogy bárki is belekössön olyan helyeken, ahol hirtelen kínos helyzetbe csöppenhetne, így aztán elkerüli a bűnt és a balsorsot. Továbbá, ha az ember elfeledkezik a halálról, akkor hajlamos lesz arra, hogy mértéktelenül egyen, sokat igyon és kicsapongó legyen a nőkkel, így váratlanul igen korán meghalhat valamilyen vese- vagy lépbetegségben, de még ha hosszú ideig él is, betegsége miatt már akkor sem válhat senkinek a hasznára. Azok azonban, akik a halált mindig a szemük előtt tartják, ifjú korukban erősek és egészségesek, ügyelnek az egészségükre, csak mértékletesen esznek és isznak, kerülik a kicsapongásokat, minden téren tartózkodóak és mérsékeltek, így nem betegszenek meg, életük pedig hosszú és egészséges lesz."
