Úgy esett, hogy éppen jött volna fel Budapestre és megbeszéltünk, hogy akkor de jó és találkozunk, buliba ugyan nem megyünk velük, de egy cukiba beülhetünk kicsit dumcsizni, hisz' már úgyis rég beszéltünk. Megállapodtunk, hogy akkor ő hív v. ír v. vmi, mikor tudja, hogy mikor, hánykor jön és akkor megbeszéljük, hogy mikor talizzunk. Vártuk Hegylakóval egész szombat estig, de nem jelentkezett. Akkor írtam neki sms-t, hogy mi van, föl jött-e egyáltalán és hogy akkor most találkozunk-e. Erre másnap délben csak annyi válasz jött, hogy:
"Szia!Bocs nem jelentkeztem.Feljöttem, csak Vikinek már konkrét programterve volt, így tegnap egész nap jöttünk-mentünk: múzeumok,barátnők,buli. Jól el is fáradtam."
Hát ...... elég rosszul esett, hogy ezt csak annak a hatására volt képes megírni, hogy én írtam neki. Nem értem a helyzetet, hogy egy barátnő, miért viselkedik így! Miből állt volna írni egy smst, hogy mi a helyzet! Csak állok tehetetlenül a dolog előtt és nem értem. De most már nem is érdekel! Elegem van, hogy az emberek csak kihasználják a másikat és nem képesek figyelni egymásra. Hova jutunk így! Hát ide! :P
Én nem válaszoltam neki az sms-re és azóta nem is beszéltünk. Most az egyszer én is fenn fogom hordani az orrom, mert egyszer talán én is megtehetem.
El kell mondanom, hogy mostanában kicsit megváltozott. Nem is értem az okát, de olyan fura lett. Úgy ír néha, mintha idegenek lennénk. Nem találkozunk minden nap, sőt hetente, havonta se mindig. De érdekes módon más barátaimmal ettől még ugyanolyan a kapcsolatom, mint előtte volt. Mindenkinek megy a maga élete. Néha szükségünk van a barátokra, néha csak úgy dumcsizni van kedvünk, vagy színházba, moziba menni, vagy csak beülni a Szimplába egy korsó sörre. Ő mégis más. Valahogy annyira elment az életünk más irányba, hogy talán ez az oka, hogy ennyire nem értjük már meg egymást. Hegylakó és én együtt élünk már egy jó ideje :) Nagyon jól érezzük magunkat így, és örülünk egymásnak, hogy egymásra találtunk, hogy együtt vagyunk......(erről majd egy másik írásban ;) ) Egyszer mikor a neten beszéltem ezzel a bizonyos barátnőmmel, felmerült a dolog, vagyis ő rákérdezett, hogy mi nem-e akarunk összeköltözni. Mondtam neki, hogy mi már ezen túl vagyunk. Hát erre kicsit meglepődött, ami természetes, aztán kicsit megsértődött, hogy nem is mondtam neki! Hát ezen én lepődtem meg! Megint csak nem értem! Azt se jelentettem be neki, sőt senkinek, hogy mikor feküdtünk le! Hisz' ez magánügy, ha akarom elmondom, ha akarom nem. Miért kezelik úgy az emberek a barátságot is, hogy beszámolási kötelezettséget társítanak hozzá. Ez nem erről szól! Más barátnőm se tudott róla, de mikor szóba jött mondtam és ennyi. Közölték, hogy nem tudták, és nem gondolták, de szó se volt sértődésről! Hisz' nem is kell. Ez egy bizalom játék. A barátság kialakul, attól függően, hogy a két fél, mennyire tud a másikban megbízni, mennyire vannak egy hullámhosszon és aztán még sok ezer más dolgon is múlik.
Völgylakó
