Érdekes, ma egész furcsa gondolatok jártak a fejemben. Nem rosszak, csak szokatlanok.
Elgondolkoztam azon, hogy a megszokások jók-e, vagy nem árt-e néha újítani, mert hiába a megszokott a biztos (mondjuk azért közel sem, max annak érezzük), lehet hogy apróságokon múlik hogy ne fásuljunk bele mindenbe?!
Történt, hogy elhatároztam, hazafelé nem a megszokott útvonalon megyek. Tehát nem 72-es troli, és Aranytól metró, hanem kisétálok a Bajza utcán a kisföldalattiig, és onnan Deák tér és úgy metró haza.
Nos, fenomenális hatással volt rám ez az aprócska változás, így most úgy döntöttem, további apróságokon fogok változtatgani időről időre.
Hihetetlen volt. Emlékszem, mindig úgy indultam haza, hogy "na akkor a trolin megint jó sokan lesznek"... de nem folytatom, sok ilyen hülyeség jutott eszembe. Vagy épp mint egy tárgy, csak robotként mentem a megszokott útvonalon. Mérgelődve ha rámléptek, vagy épp hozzámpasszírozódtak.
De érdekes, ma nem. A Szondi utcán és a Bajzán végigsétálva önkéntelenül is vigyorogtam. És meglepően sokan mosolyogtak vissza rám. Tehát ez igaz: mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád.
A kisföldalattin szinte alig voltak, teljesen nyugodt utam volt a Deák térig. Útközben felszállt egy kismama, egy vörös hajú, beszélgetésből egyértelműen német turista lehetett. Az Oktogonnál egy 12-13 éves forma kissrác szállt fel "Istenhez vezető út" című könyvszerűséggel a kezében. Lehet, ateista vagyok, de ezt a kissrácot fiatal kora ellenére olyan pozitív kisugárzás lengte körül...
A Deákon nem rögtön szálltam át a hármas hernyóra, felmentem, és körbeszimatoltam a Gödör Klubot, jó volt az idő, a tér tele volt sütkérező, jókedvű fiatalokkal... ez sem volt rossz élmény.
Lefelé menet, BKV ellenőröket pillantottam meg. Mondjuk nem nagyon számítanak ellenségnek, hiszen azért én belátom, ördögi kör ez. A BKV azért színvonaltalan mert sok sok érdekember vezeti azt az állami multit, ugyanakkor azért is, mert rossz üzletpolitikájuk miatt nagyon sokáig teret adtak a lógóknak. Mivel megértem, hogyha mindenki megvette volna a jegyét és bérletét amióta csak lebontották a pénzbedobós kapukat (jó ég, emlékszik még rajtam kívül arra valaki?! -- ennyire öregszem?!), akkor a BKV nem itt tartana ahol most. Persze, Aba Botond urat, már amennyire neki beleszólása volt a történésekbe, sok "sorstársával" együtt már akkor el kellett volna küldeni a cégtől, amikor még ott sem voltak.
Nos, dicsekvésképp, előrántottam az éves bérletemet, az ellenőrlány (jesszus', ilyen fiatal ellenőrök is léteznek?!) mosolyogva megköszönte, és jó utat kívánt (!!!). Lehet hogy csak nekem, de ez már akkor is óriási eredmény, hogy nem savanyúan bólintott egyet csak.
És sima utam volt hazafelé. Csupa érdekes, új élménnyel.
Azt kell mondjam, az is igaz: a megszokás megmérgez.
Te is csinálj valamit másképp, és ne a rosszat keresd benne, hanem járj nyitott szemmel. Az, hogy nagyon apró jó élmények érjenek ez csak az ember nyitottságától függ.
