Biztos sokan elgondolkoztak már azon, amin már én is többször: amikor interneten csevegsz közelebbi és távolabbi ismerősökkel, jóbarátokkal belsőségesen és felszínesen másokkal, vajon nem káros-e hosszú távon bármilyen módon az, hogy teljesen megoszlik egyidőben minden emocionális és szociális érzéked: van aki gondját osztja meg veled, átérzed és tanácsot adsz, van aki viccet mesél, kattintasz és már vidulsz is, majd vissza a gondokhoz...
Valami nem jó ebben a világban, és azt hiszem az internetes csevegés az egyik olyan, aminek nagyon sok előnye de legalább ugyanannyi hátránya is van.
Amikor én nőttem fel - ami nem is volt olyan nagyon régen - egycsatornás kommunikáció volt. Maximum telefon ha már nem jött össze személyesen. És személyesen találkoztam valakivel, beszélgettünk, és csak rá tudtam koncentrálni (vagy épp a társaságra, ami össze sem hasonlítható az írásos csevegéshez). Átérezhettem a gondját, anélkül hogy közben ingáznia kellett az agyamnak egy másik csevegőablak és közte. És sajnos ez az emberi kapcsolatokon is meglátszik. Persze, sokan állítják, mély és felelősségteljes barátság alakult ki interneten, és azóta is tart, hiszen minden nap csevegnek. Én azt nem vonom kétségbe, hogy ezt így érzik nagyon sokan. Én csupán azt állítom hogy az a küszöbvonal, amit átlépve az ember azt mondta régen: "barátom vagy", "ez tragédia", "vége mindennek", az eléggé elcsúszott. Pontosabban lecsúszott. Ma már tizenéves fiatalok állítják hogy micsoda sz*r az életük, ezért van drog, cigi alkohol. Tizenévesek adják elő a nagy-halált rendszeresen minden apróság miatt. Szidják a világot, mindenkit. Egy kicsit sem gondolnak bele hogy mindenhez legalább két ember kell. És akárhogy is sz*rnak éreznek egy helyzetet egy másik emberrel kapcsolatban (pl. tanárral), annak kialakulásában ők is ugyanolyan szerepet játszottak mint a másik fél (pl. tanár).
Miért kell ezt? Miért nem tudják élvezni az életet (és ez is egy mennyire elcsépelt sz*r jelmondat lett...)?! Az élvezni az életet, vagy épp az "élni" mára már egészen értelmét vesztette, és már nem igazi jelentését takarja, hanem az önpusztítás, az antiszociális, önző, károkozó viselkedést javarészt.
És ez nekem nem tetszik.
- Hegylakó -
