Álljon itt ez az írás, a felháborodás című ellentételezése céljából, így lesz végül is semleges az indulás. Valahogy úgy élt elképzeléseink lila ködös erdejében az az állatka, melyet "gondolatnak" neveztünk el, hogy ebbe a naplóba jegyezzük mindazon gondolatunkat, amelyet akár megbeszéltünk, akár megbeszélünk majd, amit megéltünk és felháborított, vagy épp megnyugtatott: ez a "de jó hogy ilyen is van" jellegű ritkaság. Én most próbálok egy picit a nyugtató gondolatok vize felé evezni, bár az elmúlt 1-2 hét eseményei alapján tudnék írni melegebb éghajlatról pár embertársunk kapcsán. Valahol olyan szép, reggel égdörgés, zuhogó esőre ébredni, bazi' meleg napot végigkínlódni, majd este hébe-hóba dörgő időben közösen, egymás mellett blogot írni. Azért a látvány futurisztikus, mintha egy mikroújság szerkesztőségében ülnék. Kattognak a billentyűk, betű betűt követ, szavakká állnak össze, mondatokat formálnak. Kíváncsi leszek milyen egyveleggé duzzad ez a blog, mert ha azt vesszük, hogy én sokfélét tudok írni sokféleképp, Völgylakó is birtokosa a világ sokféle megközelítéséből adódó gondolatnak... így ha a jövőbe pillantok, mint valami önfenntartó, kiszámíthatatlan láncreakció fog a blog duzzadni, a kéretlenebbnél kéretlenebb véleményekkel és élményekkel.
Igazából nehezen tudok írni, egy picit alkotói válságban vagyok. Hogy mi az oka? Már a kérdést is rosszul tettem fel. Ráadásul ebben az a gáz, hogy önmagamnak tettem fel rosszul. Nos, újra: ki az oka? Egy beazonosíthatatlan évjáratú, de azért valószínűleg pár éves embergyerek. Minden áldott nap legalább háromszor eljátssza. Ordít. Hisztériázik. Minden gyereknél előfordul, de ez a gyerek minden áldott nap, mint valami hosszúra nyújtott idegesítő tvsorozat (Győzikénél nem rosszabb - rühellem hogy ilyenek mennek a tv-ben...).
Apropó TV. Döbbenetes, hogy kifordul a világ. Nem is olyan rég, a szegény embereknek nem volt televíziókészülékük, a tehetősebbeknek volt egy vagy kettő (!!!). Olyan is felsejlik koragyermeki éveimből hogy csóróék jártak át újgazdagékhoz megnézni egy-egy esti szovjet filmet. Nos, december óta nem láttam tévét úgy igazából (igen, 2007. decembere óta). És nagyon nem hiányzik! Most mi van? Nekünk nincs tévénk, pedig megengedhetnénk, sötétéknek (ez szerintem saját szleng, mi értjük :)) pedig minimum a plazmatévé. Mi egészséges testtömegindexűek vagyunk, sötéték pedig jobban élnek a segélyekből és a lopásból, mint mi valaha is fogunk. Kérdezem én: ki tapos itt kinek a jogain?!?!?
Oké, befejeztem, végülis megnyugvás a címe. Megnyugvás legyen, hogy most befejezem, és aludni térek Völgylakóval! Nekem ez a megnyugvás :)
Jó éjt
- Hegylakó -
