Párommal úgy döntöttünk az év elején, hogy minden nap írunk egy rövid kis bejegyzést a blogba! Milyen szép is lenne! :) Sajnos nem sikerült. Viszont attól még írunk bele, ahogy most én is.
Az új év meglepetésekkel teli volt eleddig. Kezdve ott, hogy …….
Most jut eszembe, hogy még a tavalyi év is tartogatott sok-sok meglepetést, amiről badarság lenne nem írni.
A legfontosabb, hogy menyasszony lettem, Párocskám pedig vőlegény :)
Kalandos volt a gyűrű-hadjáratunk is :) Mivel úgy akartuk, hogy karácsonyra már meglegyenek a gyűrűk és bejelenthessük otthon is a nagy hírt, ezért direkt azonnal elvihető és nem rendelésre készített gyűrűt néztünk és végül választottunk. A honlapon az állt, hogy egy-két napon belül elvihető. Mi kedden voltunk az ékszerboltban, kiválasztottuk, megrendeltük és nagyon boldogan hazamentünk, mert azt mondták, hogy lehet, hogy már pénteken mehetünk érte. Boldogan sétálgattunk és tervezgettük, hogy akkor végül is, hogy és hol legyen a gyűrű átadás. Pont a váci utcában sétáltunk, mikor is megláttunk egy szép, elegáns éttermet. Arra gondoltam, hogy szép lenne, ha oda mennénk. Elképzeltem a szituációt, amint ott ülünk, azon tanakodunk, hogy mit is rendeljünk, aztán bort iszunk, kihozzák az ételt, eszünk, beszélgetünk….és mikor adjuk oda gyűrűt??? Közben? Előtte? Utána? És akkor rájöttem, hogy ez tök baromság. Étterembe bármikor elmehetünk, ha puccos az az étterem, ha nem. Hegylakóm ugyanígy gondolta, ezért tovább beszéltünk, fűztük a szavakat és a gondolatok. Végül egyre gondoltunk egy cukrászdára, de az sem volt az igazi. Aztán megláttunk egy palacsintázott, meg is néztük a kínálatot, mert már rég terveztük, hogy elmegyünk egybe, de ezidáig nem jött össze. Aztán arra gondoltunk, hogy hát miért ne lehetne itt! Az ötlet megszületett.
A gyűrű nem készült el péntekre, ami kicsit csalódást okozott nekem és Hegylakómnak is. Hétvégén jött a kedvenc barátnőm, akinek nem bírtam ki, hogy nem mondjam el a nagy titkot :D (de megkaptam a felhatalmazást).
A gyűrű körül a szomorú tény, hogy a határidőre sem lett kész :P mondván, hogy karácsonyra akartuk…..hát ez nem egészen így volt, de nem is ez a lényeg, hanem a határidő, amire meg kellett volna csinálniuk. Szerencsére másnap, vagyis csütörtökön, nem hiába mentünk, mert elkészültek és ott voltak az ékszerboltban. Nagyon boldogok voltunk és nem is bírtuk ki, hogy föl ne próbáljuk. Itthon sem bírtuk ki, hogy ne vegyük föl és aztán már le se akartuk venni :) Egy két kép erejéig azért visszatettük a dobozba :)
Este elmentünk a palacsintázóba, kikértük a rég várt palacsintákat, amiket alig bírtunk megenni :) Hát így végződött a gyűrű-sztori.
Karácsonykor mentünk haza szüleimhez, ahol beharangoztuk a nagy eseményt :) Mindenki nagyon örült és álmélkodott. Meglepette őket a hír! (ez volt a cél)
Az ünnepek gyorsan elteltek otthon, főleg, hogy Hegylakóm 28-án már utazott is vissza, mert másnap munka volt. Én egy nappal később jöttem, és az év utolsó két napját kedvenc barátnőmmel töltöttem ill. hellyel közzel. Szilvesztert is együtt ünnepeltük, hárman. :)
És akkor most jutottam el odáig, amivel kezdeni akartam :)
Szóval „kalandosan” indult az új év, kezdve azzal, hogy visszajött a hideg, vagy inkább megjött a nagy hideg és véletlenül elapadt a gázunk. Szerencsére nem idehaza, hanem az ország nem kapta meg az Oroszországból indított Ukrajnán keresztül érkező gázt. Valahol útközben elakadt. Persze elég nagy baj az is, hogy az ország nem kapott, ami egy idő után egyenlő azzal, hogy a lakásban sincs gáz. Persze, ezzel nem csak mi voltunk így, hanem más európai ország is. Ennek a következtében életbe léptek a gázkorlátozások és az emberek egy jó nagy része elkezdett mással fűteni, aminek következtében túl nagy mennyiségű káros anyag került a levegőbe. Ennek az eredménye lett a szmog riadó.
Hát az események így gyűrűztek át egymásra. És a szmog miatt kezdett el fájni a torkom, sőt úgy éreztem az egész tüdőm fáj és be van gyulladva. Mikor nem javult, hanem egyenesen rosszabb lett, nekiálltam NeoCitránt szedni. Valamivel jobb lett, de napok óta nem tudtam rendesen kialudni magam :) Végre jött a hétvége, aminek nagyon örültem, hogy itthon lehetek a melegben és csak ittam, ettem, olvastam és aludtam. Ezt csináltam egy álló nap, majd éjszaka is sikerült aludnom. Hétfőre úgy éreztem már jobban vagyok. A torkom már nem fájt és nem kapart. Most a takony volt az, ami rám tört. Minden második percben az orromat fújtam. Elég kellemetlen volt. Ez a napok múlásával fokozatosan enyhült, és szerencsére megszűnt a tüsszögés, majd a nem tüsszögés, de a szemkönnyezés is. Most már jól vagyok :) És mivel már jól vagyok, tanulhatok is. Eddig sikeresen vettem a vizsgákat és decemberben sikerült a jog vizsga is. Most februárban pü. és adó tantárgyból lesz vizsga. Nem mondom, hogy halálra tanulom magam, sőt. Pedig nem ártana. Nem tudom, mire várok! Most is inkább itt ülök az ágyon, és ezt írom, ahelyett, hogy a könyvet olvasnám, vagy feladatot csináljak, vagy főzzek, vagy, vagy, vagy. A sornak soha nincs vége! És azért vagyok én én, mert eldönthetem, hogy melyiket választom a hosszú listából. :) Egyébként a látszat ellenére, a tervem az, hogy átmegyek az írásbeli pü.-adó vizsgán és utána a szóbelin is, majd október helyett már májusban elmegyek az írásbeli számvitel vizsgára, aztán pedig a szóbelire. Így októberben már a számvitel szervezés vagy elemzés vizsgára mehetek, vagy újra számvitelre, ha nem sikerülne a májusi. Lényegében ez utóbbi se lenne nagy szívfájdalom, hisz’ elvileg októberben kell mennünk számvitelből vizsgázni, mert májusig nem fejezzük be az anyagot. Hát ez most még csak ábrándnál remélem több; terv.
Van még egy dolog, amiről szerettem volna írni ez pedig az Eszter hagyatéka c. magyar film, melyet a Magyar kultúra napján (január 22) néztünk meg az Uránia Filmszínházban.
Én akkor voltam először abban a moziban és csak ámultam, hogy milyen gyönyörű!!! Akár egy színház – persze tudom, benne van a nevében is, de akkor is! Néhány színházunk nem néz ki így! Szóval mivel ez most mégiscsak egy mozi, igen is meglepődtem. Kedvenc barátnőmnek és kísérőjének a szerencsés véletlennek köszönhetően pont mellénk szólt a jegye. Jót nevettünk rajta, hogy ha előre megszervezzük se sikerülhetett volna ennél jobban. :)
És most jöhet a film :)
Nem akarok filmbemutató jellegűt írni, mert nem ez a cél. Csupán a véleményemet róla.
Nem is tudom, eldönteni, hogy a tetszik vagy nem tetszik kategóriába soroljam.
Hegylakóm mindig azt mondja, hogy a nők többsége nem zárja le a múltat, és hogy senki sem lát tovább az általa meg nem értett döntésen.
Na, ez a film erről szólt. Őszintén megmondom Párom utolsó gondolatát eddig nem tudtam hova rakni, de most már ez is világos előttem.
Eszter nem zárta le a múltját és ráment az egész élete egy 20 évvel ezelőtt meg nem hozott döntésre és egy meg nem értett emberre. Elvileg a film végén ráébred erre, és megteszi azt a lépést, amitől egész életében szenvedett. Talán itt lehet azt mondani, hogy hát ugye, sose késő. Nekem mégis nem ezt jelentette, hanem egy csupán egy embert, aki nem bírt önmagával. Nem bírta viselni azokat a következményeket, amiket akkori döntése, erkölcse diktált neki, melyeket szabadon vallott, a film utolsó előtti jelenetéig. Önmagát ítélte szenvedésre, keserűségre és boldogtalanságra. Nem tudtam együtt érezni vele, mert aki erre képes, annak nagy luxus az élete és önző. Volt egy szerelmi szál is a filmben, ami szintén nem nyűgözött le, hisz ez csupán Eszterben élt, a múlt csökevényeként. Nem volt kölcsönös már, éppen ezért se tudtam megérteni az utolsó lépését, mellyel úgymond feloldozta önmagát és mindent odadobott. Hát nekem ez a film ennyit jelentet. Nem többet.
Na, eszembe jutott még két dolog, amiről említést kell tennem:
- decemberben, mikor Hegylakóm indult volna a velem megbeszélt randira, és az ajtózár megadta magát. Ergo nem lehetett bezárni az ajtót. Még én is csak úton voltam, mikor hívott mi történt. Mire hazaértem, már hívott egy szerelőt, akik egy1 órán belül ki is jöttek és 5 perc alatt kiszedte a kulcsot a zárból (hosszú). Megnyugtatott minket, hogy a zár rendben van, még nem kell kicserélni az ajtót meg aztán pláne meg :) Ennek örömére, elmentünk a találka helyre, mert akkor volt egy éve, hogy ott találkoztunk :)
- januárban is történt egy szép eset, csak nem az ajtóval, hanem a mosógéppel. Éppen hétvége volt, nagy mosás, és egyszer csak a mosógép elkezd kattogni. Nem szivattyúzta ki a vizet és szörnyű hangot adott ki. :) Hát lekapcsoltuk és hívtuk a szerelőket, akik hétvége révén nem igen dolgoztak. Egyetlen egyet találtunk, aki megígérte, hogy estig ideér. Szerencsére előbb érkezett, mint este. Hozta az új szivattyút, kicserélte, kiszedte a melltartóm merevítőjét a mosógépből és kész is volt. :)
- februárban remélem nem lesz semmi javítani, szerelni való :)
Jaaaj még valami, ami szintén nagyon fontos!!!!
rejtvenylexikon.hu elkészült! :) Hegylakóm kis szépre megcsinálta, kész az adatbázis is, bár ez még bőven tovább lesz fejlesztve, amire már Párocskámnak kész terve is van :) Az adatbázis még nem érte el a küszöböt (bejárati), de dolgozom rajta. Viszont már használható, kereshető állapotban van a Rejtvénylexikon, így mindenki kedvére használhatja. :)
Völgylakó
