Ma 14-e, kedd

Megint fáj a hátam/derekam és talán nem a vesém. Múlt héten, pont egy hete jött elő megint. Azt hittem újra a vesém, de a doki szerint izom. Szerencsémre egy nap pihenés otthon helyrehozta. Viszont ma egy szempillantás alatt beleállt a fájdalom és azóta nem ereszt! Pedig még nem is vagyok öreg. :) Biztos ez a szegényes mozgás az, ami miatt szegény testem kibukott. :P

Nekiálltam a karácsonyi ajándékok elkészítésének, vagyis hát a karácsonyi terítőknek. :) Nagyon izgatott voltam, hogy vajon milyen lesz, sikerül-e.... Most hogy szinte teljesen kész, úgy vélem nem lett rossz. Vannak hibái és nem egészen olyan lett mint, ahogy megálmodtam, de még így is mutatós :)

Esőnap

A fizikai törvényei kíméletlen lesújtanak minden egyes vízmolekulára, a gravitáció húzza őket tova a mélységbe. Milliónyi áramvonalasabb testté formálódnak, csak azért hogy zuhanjanak, a lebegő szmogrészecskéket magukba zárva, egészen egy finom rugalmas kifeszített műanyag szövetig. A szöveten a pillanat is elég ahhoz, hogy becsapódva újabb milliónyi cseppre szakadjon, és elvegyüljön milliónyi társával újabb nagyobb vízcseppeket alkotva. És ez a folyamat ismétlődik már hajnal óta. Igazából leírhattam volna három szóval: egész nap esik. De nem tettem.

Tegnap megcsináltam az őzgerincformában készült csirkehúsos-szalonnás kaját. Hát finom lett, de semmi különös. Jól néz ki az kétségtelen, főnökasszonyomnak is tetszett.

Tegnap vagy tegnapelőtt beszéltem Anyuval, nagyon jó volt hallani újra a hangját. Már nem is tudom mikor beszéltünk. Jó lesz karácsonykor kicsit otthon lenni. Mesélte Anya, hogy Baby megy Tunéziába! Biztos jól fogja magát érezni, remélem, csinál egy csomó képet :)

Én most nagy olvasásban vagyok, mert karira vettem néhány könyvet, de szeretném előtte elolvasni őket. Szandinak szánt könyveket is mindig elolvasom előtte. Sokkal jobb érzés, úgy adni, hogy igen, én már olvastam. Hasznos és úgy vettem észre, hogy motiváló is. Szandi múltkor mesélte, hogy nekiállt az Oliviának, és hogy melyik résznél tart. Jó volt, hogy van róla fogalmam, fel is elevenedett előttem az egész mese megint. :) Most is az ő könyvével kezdtem, a Kutyaszállóval. Nagyon aranyos kis regény, tetszeni fog neki. Pont az ő korosztályáról szól, az ő ügyes-bajos kis gondjaival foglalkozik. Szépen érzékelteti az emberek és állatok közötti kapcsolatot, a kedvességet, barátságot, önzőséget. Már előre kíváncsi vagyok, hogy mit fog hozzá szólni, de arra még várnom kell.

Közben olvastam Feldmárt, mert NagyCsücskömtől is kaptam egy rakat könyvet nagy örömömre! :) Már ezer éve nem kaptam könyvet, most meg 3-t egyszerre, és még 3-t, ami igazság szerint a karácsonyi ajándékom. :) Szóval ezek közül az egyik volt a Feldmár könyv, aminek nagyon örültem, mert már én is nézegettem, csak hát karácsonyi ajándék könyveket vettem. Szóval elolvastam, Feldmár mesél című könyvet. Nagyon érdekes dolgokat mond, néha teljesen megrázó, hogy mik vannak. Viszont érdekes, ahogy gondolkodik. Igaza van, azt hiszem. Nem mondja meg a páciensének, hogy ezt és ezt csináld, így meg úgy élj, hanem csak meghallgatja őket, ott van velük és ahelyett, hogy válaszokat adna, kérdéseket ébreszt benne, és meghagyja a válaszok megadását a páciensnek. Úgy gondolja, hogy nincs joga ahhoz, hogy megmondja a tutit bárkinek is, hisz' lehet, hogy annak az embernek az nem jó, mégha annak is tűnik, lehet, hogy annak az embernek az rosszabb lenne. Az ő élete, neki kell döntenie, neki kell elhatároznia, neki kell akarnia, és lehet, hogy a mi szemünkben rossz helyzetben van, de lehet, hogy neki az előzőhöz képest, tökéletes az élete. Nem ítélhetjük meg a mi szemünkön át, hisz' ő mást lát a saját szemén át. Erről eszembe jut, amit egyszer NagyCsücsköm mondott, hogy elítéljük a keleti kultúrát, vagyis nem, hanem hallunk valamit, hogy ez meg az történt, és erre azt mondjuk: szörnyű. Pedig nem biztos, hogy tényleg az. Kultúrájuk szerint lehet, hogy ez volt a megfelelő. Emlékszem, mikor először találkoztunk, akkor mesélt nekem egy ilyen történtet, hogy is volt.....Két keleti ember zarándokol vagy sétál....és egyszer csak összetalálkoznak, az egyik köszön, a másik nem. És az egyik leszúrja a másikat...hát ennyire emlékszem, már nem tudom, hogy melyik melyiket és miért....no ennek így nem sok értelme volt, hogy leírjam, mert nem emlékszem már. Azt viszont tudom, hogy nagy butaságnak és meggondolatlanságnak tartottam, hogy - azt hiszem azért - leszúrni egy másik embert mert nem köszönt!! Aztán valahogy megmagyarázta nekem, hogy mivel európai fejjel, európai kultúrával gondolkodom, eszembe se jut, hogy ott esetleg ez olyan sértés, amit nem engedhetnek meg maguknak az emberek. Hát, most így leírva is ugyanazt érzem, mint akkor; lehet, lehet, de hát...fura

Szóval Feldmár nagy hatással volt rám, és igyekszem ezt a szemléletet magamévá tenni. Sokkal emberbarátibb, mint hülyének nézni mindenkit magunk körül, aki nem úgy gondolkodik, mint mi, és nem azon elvárások szerint él. Ez azért érdekes, mert teljesen más szemlélet szerint nőttem fel. Otthon mindig tudták, hogy ez a jó, így kell, persze ez valahol érthető, hiszen szülők, ki mutatna irányt a gyereknek, ha nem ők. Viszont ezt a szemléletet vittem magammal, és eléggé biztosan tudtam sokszor (mindig?), hogy igen, ez a jó, így kell csinálni. Nem is értettem sokszor, hogy mások miért nem tudják. Most már értem. Innen nézve kicsit fennhéjázónak, és tudálékosnak tűnik a viselkedésem....és háát van is benne valami. Teljesen nem fogom tudni már ezt levetkőzni, és nem is akarom, csak olyan szinten, hogy mások felé ezt ne vetítsem ki. Hogy sikerüljön mindenkit a saját egyéniségeként kezelni és ne akarjam ráerőltetni az enyémet. Van egy félig meddig kolléganő, aki szerintem egész jó életszemléletet vall, de ő teljesen olyan, aki megmondja, hogy mi a tuti. És komolyan is gondolja. Tisztában is van vele, és egyáltalán nem zavarja, sőt. Volt egy ilyen élményem vele, és nem tetszett. Jót mosolyogtam rajta, mert olyanról akart meggyőzni a saját élménye, tapasztalata alapján, amiről nekem teljesen más tapasztalatom volt, így esélytelen volt a dolog. Érdekes volt.

Szóval Feldmár....igen, a másik ilyen nagy gondolkodó Popper Péter. Magára hagyott generációk c. könyv volt a másik, aminek nekiestem, mégpedig annak a résznek, amit Poppert írt. Hát nagyon érdekes dolgokról ír ő is. Egy csomót észreveszek a világban. Például, hogy az emancipáció nagyon félre lett értelmezve, mert a nők elkezdtek férfiassá válni, keménnyé, eközben pedig a férfiak kezdtek ellágyulni. A gyerek pedig ezt a képet látja, hát nem csoda, hogy ilyenek! Mármint, most nem rosszból, de ezek a mai lányos fiúk, tisztelet a kivételnek, mert szerencsére vannak. Örülhetek, mert az öcsém nem közéjük tartozik :) Szóval ír arról, hogy túlságosan meg akarunk felelni, mi nők, a munkánkban, egyre többet és többet akarva, és eközben a családra már nincs idő, pedig elvileg lenne rá igénye a nőnek, hogy otthon legyen, és a gyerekkel foglalkozzon, meghallgassa, játsszon vele, főzzenek, süssenek együtt vagy csak ott legyen vele. Felmerült bennem, hogy vajon tényleg van erre igénye a mai nőnek? És a válasz igen, erre is megadja Popper a választ; abból látszik, hogy a nők/szülők kompenzálnak. Elindult a fiatalok elhízása, nem most, már több évvel ezelőtt. Azért volt, mert valamit mégiscsak szeretett volna a szülő adni, hát etette. A másik ilyen jel, amikor a szülő mindent megadott a gyereknek, többet, mint amit kellett volna, és mikor kamaszkorba lépett már egy követelőző, érzéketlen valaki lett. Szóval vannak jelek a társadalomban, amire érdemes figyelni. Meg kéne nézni, hogy ma mi van, ma hogy változott ez? Mert változott, ezeket felismertük és azt hiszem neki is álltunk tenni ellene. Kicsit sajnálom, hogy nem látok már bele egy ma felnövekvő gyerek-szülő-család életbe. Kiesettem ebből a körből :( A másik érdekes gondolat a generációs szakadék, amiről már én is tanultam, de ez annál jóval több és szélesebb látókörű. Kezdve az ókortól, amikor idős férfinek lenni is jó volt, hisz' akkor ő már bölcsek közé lépett. A fiatalok felnéztek rájuk. Ez egy darabig meg is maradt, megvolt az egészséges munkamegosztás. Ehhez kapcsolódva vizsgálni kell, hogy mi volt az összetartó erő, ami ezt lehetővé tette. Anno a ciklikusság - ha jól emlékszem - ami ma is megtalálható, csak már elvesztette értelmét (húsvét, karácsony, szántás, vetés, aratás...). Aztán a történelmi háttér is képes volt emberek csoportjait összekötni, és még biztos volt egy két dolog. Ma ezek közül egyik sem képes rá. A technika fejlődése az ami összeköt embereket és elválaszt egymástól. A fiatalok az internet, mobiltelefon és még mi mindenbe születnek bele, amit teljesen természetesen használnak. Az idősebb korosztály pedig szenved, hogy képes legyen használni a technika vívmányait, ráadásul folyamatosan képezze magát, mert az fejlődik és egyre újabb és újabb dolgok vannak, amik nekik annyira nem természetes. A technika, ami összeköthetne minket az egymás segítésén keresztül, nem feltétlenül teszi ezt. Ezért senki sem hibás, így alakult a világunk. Az idősebbeknek nem könnyű ezt megérteni, nem könnyű talán a fiatalabbtól segítséget kérni, hiszen neki kéne a gyereket okítani, az életről mesélni. A baj csupán az, hogy az az élet, amit ő megélt, az már nem az, amiben mi élünk. Ezért nem is hallgatunk az idősebbekre, bár vannak dolgok, amik ha régen is voltak, ma ugyanúgy megállják a helyüket, ezért szortírozás nélkül semmit sem szabad a kukába dobni.

Naa jóóó, most abbahagyom :)

KCS

Egy újabb nagyszerű Hahota-darab :)

Mi történt...

az emberekkel? Annyira undok mindenki és önző - tisztelet a kivételnek. Én sem vagyok patyolat a bazi nagy egommal, de nem hiszem el, mikor megyek a járdán, a falhoz közel és anyuka jön velem szemben a kisgyerekével, nem mennek kicsit arrébb, hogy mindenki elférjen, neeem, kenődjek fel a falra, hogy nekik ne menjek. Persze azért azt nem. Ha én is olyan lennék mint ők, akkor simán letérdeltem volna a kissrácot, így viszont a levegőben állt meg a lábam. Kíváncsi voltam, meddig képes elmenni egy anya. Hihetetlen, hogy anyuka egoja vagy bazi nagy öntudata akkora, hogy elnyomja magában a gyereke iránti féltést, odafigyelést. Azt hiszem, nem kell csodálkozni, hogy miért olyanok az emberek ma amilyenek.

KCS

Ma október 31.

Hát ez is megvolt, 27 éves lettem :) Nem nagyon változott semmi, hacsak az, hogy most már lassan 30 leszek. Érzem, hogy egyre gyorsabban telnek a hónapok - igen, a hónapok, nem a napok, hetek, hanem már a hónapok :P 20-30 évvel idősebb kollégáim már gyors évek múlásáról beszélnek. Ahogy nekik is mondtam, most is csak azt tudom ismételni, hogy akkor én itt és most szeretnék megállni, mert már ez is gyors! Elkezdtem őszülni, nagyszerű, mint ne mondjak. Azt hiszem, ezt a vizsgaidőszakok rovására írhatom. Most, hogy nyugi van, igyekszem magamból minden felgyülemlet és mostanáig hordozott stresszt és minden egyéb nyavalyát kiadni. Azonban ez sem olyan egyszerű, mint ezt csupán leírni. Csak úgy nem lehet ezektől az érzésektől szabadulni. Igyekszem, nem idegesíteni magam hasztalan dolgokon, bár ez sem nagyon megy. Nem tudom mi történt velem; olyan dolgokon akadok ki, amin sokkal egyszerűbb lenne nevetni és ezzel el is lenne intézve a dolog. Ehelyett felhúzom magam, és idegeskedem és bennem marad, mint egy tüske, amit ha újra észreveszek megszúr. Na, így hogy a fenébe ne őszülnék. :) Akaraterő, akaraterő. Ez az egyetlen nyitja mindennek. Tudatosan kezelni a helyzeteket, hogy aztán már akaratlanul is az legyen a természetes. No, ezt próbálom és úgy érzem, hogy végre sikerült rálépnem erre az útra. :) Elkezdtem futni. Eszembe jutott, hogy anno, mikor nagyon nagy volt rajtam a munkahelyi nyomás - és elsírtam magam a mosdóban, mert már nem bírtam tovább...no persze nem kell nagy dologra gondolni, hogy ott zokogtam fél órát, nem, semmi ilyesmi, csupán muszáj volt, kicsit kieresztenem a gőzt, hogy kicsit lehiggadjak, megnyugodjak. Épp annyi, amennyi ahhoz kellett, hogy folytatni tudjam a munkám. Ehhez is meg kellett tanulni alkalmazkodni, könnyen venni a dolgokat, és átlépni olyanokon amin fölösleges idegeskedni. Szóval egy ilyen állapotomban volt egyszer, hogy kimentem futni, éreztem, hogy muszáj valahogy kiadni a bennem lévő feszültséget és bőgni nem akartam (nem éreztem értelmét). Akkor indulatból futottam és sikerült is kiadnom mindent magamból. Teljesen megkönnyebbültem. :) Na, ezt a tapasztalatot használom most is. Már volt egy ilyen alkalom, és nagyon jó érzés volt. Nem volt olyan felszabadító, mint az, amiről az előbb írtam, de azt gondolom, azért, mert még nem értem el tűrőképességem határát. Ezt a határt nem szeretném feszegetni, inkább üríteni, üríteni, hogy még véletlenül se érjem el újra. Nem beszéltem egyik kollégámról, aki bizony nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez újra felszínre kerüljön bennem - mármint a futás élménye. Nagyon kis egyenes, tiszta ember, aki rendszeresen mozog. Csodálom ezért, mert nem egy egyedülálló nőről van szó, hanem egy anyáról, aki háztartás vezet, gyereket nevel, dolgozik és még feleség is. Szóval ezt lehet így is csinálni. Azt hiszem az ő hatására kezdtem el újra angolul olvasni is. Mert bár már régóta terveztem, hogy újra fogok angolul olvasni, csupán odáig jutottam, hogy megnéztem a bookline-on a könyveket és feltettem őket a könyvespolcra. Lényeg, hogy most olvasok. Főnökasszonyom (mert ő is olvas angolul) kölcsönadta nekem az Eat pray love című könyvet. Neki is estem, lelkesen vettem szótárfüzetet és nekiálltam szótárazni is. A könyv érdekes, nagyon örülök neki, hogy olvashatom. Most olyan érzésem van - mint mindig egyébként - hogy még, még, még... Most legszívesebben nem is foglalkoznék mással csak olvasnék reggeltől estig, és szeretnék vagy 3 könyvet elolvasni még, persze mindezt 3 nap alatt. Telhetetlen, mohó és mindent rögtön akaró vagyok. Erről még nem nagyon tudtam leszokni. Ez olyan zsigeri dolog. Annyit javult, hogy mérséklődött. Az is valami, hiszen még van vagy 2-3 dolog függőben, amikkel ugyanúgy foglalkoznom kell(ene), de félek az egyiket abbahagyni és a másikat elkezdeni...nem inkább folytatni, mert akkor megint jön az az érzés...na persze, ez nem számít, mert akkor is kell a többi dologgal is foglalkozni. Itt lebeg nap, mint nap felettem, és emlékeztet rá, hogy még nincs kész. Nem jó érzés. Talán túl sok mindenbe vágtam bele egyszerre. Akkor nem tűnt soknak és kellett a kihívás, hogy ezt is meg tudom csinálni. És igen, még mindig tudom, hogy képes vagyok rá, így meg is lesz csinálva ismét. :)

Óh, néhány címszó a hosszú-hétvégi élményekből: NagyCsücsök féle tiramisu, Tokaji késő szüretelésű fehérbor, fűszeres sült hús fűszeres sült krumplival, hajnalig "mozizás" - Hősök, angolul olvasás, háziállat mellett döntés, hűs napsütésben sétálás

KCS

Nem megy idén a ...

... a görögdinnye, a szilva, a csoki, a gyros készítés, a főzés, a sétálás, a filmnézés, kanapén ülés... ami viszont nyerő idén az a sárgadinnye, össze-vissza evés, palacsinta, (gyümis) túrótorta, vödrös fagyi, asztalnál ülés...

KisCsücsök

Ma szombat 19-e

Szerdán megvettem Müller Péter Szeretetkönyv c. könyvét. Már terveztem egy ideje, és mivel már nem kell tanulnom, úgy döntöttem, hogy itt az ideje! El is kezdtem olvasni, azóta minden este olvasok belőle. Nekem nagyon tetszik, sok érdekes dolgot fedeztem föl benne, és ezáltal magamban is, illetve van egy-két dolog amit megvilágított számomra. Még a könyv felénél sem vagyok, de már most szívesen ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, mert érdemes. Ferivel beszélgettem már a könyvről, aki már most nagyon sokat tud, olyat, amit én csak most fedezek föl, és újságolom neki, azzal ő már tisztában van. Ez nagyon jó dolog, olyan szempontból is, hogy meg tudom vele beszélni a gondolataimat e téren, ő pedig el tud kalauzolni, hozzá tud tenni és segíteni, hogy helyesen tudjam értelmezni a leírtakat. Ez azért is jó, mert valaki tényleg hülyének (vagy legalábbis elég furcsán) nézne, ha elkezdenék ilyen - ezoterikus - dolgokról beszélni. Mindegy, nekem tetszik a könyv, és az elmélet is. :)

Tegnap voltunk a Mozaik Teaházban! Már egy jó ideje nézegetem a helyet, hogy el kéne menni oda. Tegnap volt ez a nap, amikor is elmentünk. Nagyon kis kellemes hely. Mi fönt voltunk az emeleten, a nem dohányzó részben. Nagyon jól éreztük magunkat, beszélgettünk, nevetgéltünk, ettünk-ittunk, szóval jól éreztük magunkat. :) Belopta magát a szívembe ez a kis hely! Másik nagy öröm volt még, hogy később Zsanikámék is csatlakoztak hozzánk. Már ezer éve nem találkoztunk, és örültem, hogy végre kicsit tudunk beszélgetni, nevetgélni, együtt lenni. Hazafelé ugyan jól eláztunk, mert persze esett az eső, elég szépen, de nem számított :)

KisCsücsök

Mindig a kifogás!

Munkaidő, épp kajálok. A mai nap konklúziója: kifogás, mindig kifogás. Ha valaki tanulni akar, akkor tanulhat. Lehet, lassabban ér el eredményeket, lassabban válnak a tanultak aktív, használható (gyakorlati) tudássá. Akárhogy is, ha valaki szeretne tanulni, ha tanul, megfeszíti magát: az látszik. Látszik a hozzáállásán, látszik minden feltett kérdésében, minden jövőbeli, tudatlan múltjához mérhető cselekedetében. De ilyenkor hogy jöhet elő egy olyan kifogás, hogy "mi nehezebben tanulunk, tudod, cigányok vagyunk...". És, kérdem én! ÉS??? Ugyan már hogyan jön ez ide?! Inkább ez megint csak egy kifogás arra nézve hogy lusták tanulni. De tényleg. Itt van körülöttem kb. 4 folyamatosan (munkahely), és majdnem mind a fenti tüneteket produkálja. Tanulna ha meeting van, egyébként pedig nem csinál semmit. Ez annyira elszomorít.

- ncs -

Mumus...

Van egy lakásom a József Attila lakótelepen, bérlők lakják, minden rendben van. Elért minket is a fűtéshálózat-korszerűsítés, első körben a termosztátok felszerelésével. Három nappal előtte hívott a közös képviselő, megbeszéltük, minden rendben, megyek. Másnap hív a bérlőm távoli rokona (nagynéni azt hiszem), hogy menjek, mert nem tudják megoldani hogy lekapják a mosdót a fürdőszobában, így azt nekem kell leszedni. Rendben, megyek, megoldom. Aztán egy nappal előtte hív az egyik bérlősrác, hogy oké, meg van oldva, igaz: egy nappal azelőtt, hogy nekem oda kéne mennem. Ez tök jó. Szombaton van a műszaki átvétel, azaz nyomáspróba. Odamentünk 8-ra, mert azt az infót kaptam korábban hogy délelőtt 8-10 között töltik a rendszert, akkor veszik át, legkésőbb 10-kor. A ház előtt ráköszöntem egy lépcsőházi egyedre, aki a szokásos burzsuj bunkóságával köszönni nem nagyon szándékozott, inkább locsolta a szemben lévő ház gyepét a társasház közös vizével :) na, részletekbe ennyire nem mennék bele, a lényeg: szerinte 1-kor lesz az átvétel (szombaton jobb dolgom is lett volna, mint egy lakott lakásban ülni és várni). A dolgok kézbevétele után megkerestük a szerelőket, normális társaság, jöttek 1 órán belül nézni hogy van-e baj, majd még egyszer.

Eközben egy öregasszony betipegett a lakásba (bár nem értem hogyan veszi a bátorságot alapból), és kapásból nekem szegez egy kérdést, mielőtt kitessékeltem volna a lépcsőházba: "- hol volt maga, amikor hívtam?" No, KisCsücsök most végre látta, milyen vagyok ha valaki lerohan éktelen hülyeséggel. Szó szót követett, a lényeg az volt, hogy egy számomra igazából ismeretlen ember követeli a telefonköltségének kifizetését azért, mert felhívott. Jelzem nincs közöm hozzá. Egy másik lakásban lakik. Szerintem mégcsak nem is tulajdonos, max. haszonélvező. Szóval az agyam elállt :)

Aztán megcsináltam szerencsétlen bérlősrácoknak a villanyt. A rosszmájúságom itt sem enged elsiklani afelett a tény felett, hogy fent nevezett öregasszony lánya anno jelezte hogy megpróbálták bekötni, de nem megy. Ne feledjük, egy csillár bekötéséről van szó, szimpla egyszerű kapcsolóra. Azért a hibalehetőségek itt sem foglalnának el egy kisméretű post-it lapocskát :) De elkövették az összes hibát. A csillárnál két fázis volt bekötve, a kapcsolónál pedig csak a fázis, a lámpához futó vezeték le volt szigszalagozva'. Apám, hát én ilyet régen láttam :)

Node minden megvolt, és mehettünk is haza.

Egy érdekes tanulságot viszont le tudtam szűrni. Igazából emlék volt, ami újra felsejlett. Mégpedig az, hogy az emberek mennyire szeretik az események, tények valódi mivoltát felnagyítani. Ez réges-régen, még a társasházkezelős időkben is nap-mint-nap jelen volt az életemben, ma is jelen van, de szerencsére mivel én vagyok a főnök: azért a bolhából max. hangyát lehet csinálni :) Szóval nem értem mire a sok telefon, a hú, nem tudják megoldani, és jajj, mert így borul az egész ház korszerűsítése stb. Komolyan. Szerelők, valószínűleg találkoztak már sokkal nagyobb gebaszokkal is, minthogy a mosdókagyló túl közel van az elzáróhoz. Simán megoldották, a villanyt simán megoldottam (ezzel is kínlódtak úgy 3 hónapot, már a "villanyszerelő-ismerősünk-gyerekének-a-barátnőjének-a-villanyszerelő-apukája" szakvéleménye is megvolt, miszerint a falban kell vezetéket cserélni :) LOL)

Pár napja elszakadt bennem a türelem húrja, nem vagyok hajlandó türelmesnek lenni. Ez igaz a munkahelyemre ugyanúgy, mint az ilyen hülyeségekre. A tény, ami felmerülésekor 100%-ot képvisel, nehogymár egy telefonálás után 150%-osra felnagyítva érjen el hozzám. Nemár. Emberek, ne legyünk bulvárszintűek. Pedig azok vagytok. És utálom ezt. Utállak titeket ezért :)))) persze, tisztelet a kivételnek.

- ncs -

Zajártalom

Most komolyan. Délelőtt 10 óra van. József körút. Harminc fok'. Az emberek feszültek, és hülyék a melegtől. A hülye autósok dudálnak ok nélkül, és okkal is a hülye gyalogosokra akik keresztül-kasul átszaladgálnak a körúton, csakhogy megspóroljanak 3 percet a tűző napon (mellesleg valahol érthető). A körút fő közlekedési útvonala a 4-6-os villamossín miatt az összes szirénázó járműnek, plusz a sok rohadtul hangos új villamos (mert nagyon hangosak) kétpercenként. Aztán a villamos is csenget orrba-szájba az autósok, biciklisek, gyalogosok miatt. Az utcán a sok füstös óbégat úgy óránként kétszer.

Én pedig ülök itt nyugiban, miután kiosztottam a munkát, és kiosztottam az embereket is, hogy: aludni otthon kell, és leszarom hogy buli volt este, játszani otthon kell, és leszarom hogy elrohadnak a kibaszott fészbúkos virtuálgazdaságban a virtuálparasztok retkei. És leszarom hogy ki mit gondol, ez egy munkahely, és lehet rám haragudni. Sírnak hogy kevés a fizetés, és így napi kb. 3-4 órát ha dolgoznak. Amit ha kiszámolunk, királyi órabérre jön ki. Úgyhogy azthiszem még egy kis takarítás jön hó végén.

Szóval nyugiban ülök, programoznék, de a fenti sok zaj miatt úgy felmegy a pumpa... érzem hogy a szívem már kalapál mint az állat, feszült vagyok és kiabálni, törni-zúzni tudnék. Elegem van a zajokból.

Kis idézet a zajártalom következményeiről:

A zajszennyezés káros hatásai sajnos nemcsak akkor jelentkeznek, ha valaki erős hanghatásoknak teszi ki magát, hanem akkor is, ha tartósan olyan környezetben él, ahol a zajszint magasabb a megengedettnél. Ez a határérték nappal 55, éjjel pedig 45 decibel. A huzamosabb zajterhelés azért veszélyes, mert a halláscsökkenés mindig 4-6000 hertz tájékán, a magas hangoknál kezd kialakulni, ami a beszédértést nem befolyásolja, tehát megvan rá az esély, hogy az ember észre sem veszi a halláskárosodás folyamatát.

A zajártalom okozta süketülés visszafordíthatatlan folyamat, sem gyógyszerrel, sem műtéti úton nem gyógyítható! Az időskori halláskárosodás hátterében sok szakorvos szerint nem a meghosszabbodott átlagéletkor, hanem az egész életen át elviselt zajszenny áll. Más oldalról megközelítve: a zajszennyezés akár nyolc-tíz évvel is megrövidítheti az ember életét. Tartós zajártalom következtében idegrendszeri bántalmak, csökkent koncentrálóképesség, megnövekedett reakcióidő, állandó fáradtság, alvási zavarok, magas vérnyomás és emésztési zavarok alakulhatnak ki.

Ma vasárnap 06-a

Fontos dolog történt: levizsgáztam!!!! :D Immár hivatalosan is mérlegképes könyvelő vagyok!!! :)))
Eléggé izgultam és féltem, remegett a gyomrom... Nem volt túl sok időm..... vagyis de volt, pontosabban lett volna, de ellustálkodtam az időt, így az utolsó 3 napban szabit vettem ki és nekiültem a 18 tételnek, mert annyi még marad, és mivel a) és b) része is van, háááát....volt mit megtanulni. Ki is számítottam, hogy akkor 6, vagyis 12 tétel minden nap, mindegyikre egy órát szánok és akkor ha reggel 8-tól tanulok, akkor este 8-ra már kész is leszek az előírással. Jó terv volt, de tartani nem nagyon tudtam. Első nap csak 4 sikerült, aztán másnap behoztam, bár akkor is maradt 1 tétel. Harmadik nap már nagyon kész voltam. Nem bírtam ülni, koncentrálni, és már nem volt kedvem kinyitni a számat sem - a gond csak az, hogy én csak hangosan tudok tanulni. Mindent átolvastam a nap végére, aztán másnap remegő gyomorral indultam záróvizsgázni. Filóztam is hogy vigyem-e magammal a tételeket vagy sem (mert ilyenkor általában úgy megyek, hogy nincs nálam semmi tanulnivaló), végül elvittem, hogy ami nagyon gáz, azt még egyszer átolvashassam. Hát úgy jártam, hogy erre már nem volt időm. Megvolt a szokásos 5 ember aki kezd, de az elnökasszony mondta, hogy még egy fő mehet felkészülni. Nem voltunk túl sokan, és senki nem mozdult. Nagyon ciki volt! Mindenki fülét, farkát behúzta, volt aki kijelentette, hogy ő biztos, hogy nem megy most. Én éreztem magam kényelmetlenül, így mondtam, hogy bemegyek. Kihúztam azt a tételt, aminek az a) részét tudtam, a b) részétől frászt kaptam. :) Persze sikerült! Nagyon boldog voltam, vagyok!
Terv már van dögivel, most már időm is lesz őket megvalósítani. Többek között újra meg akarom csinálni a számvitel-elemezés gyakorló példákat, aztán az elméleti részét újra átolvasni, végül egy csomó törvényt beterveztem, amit el szeretnék olvasni. Közben persze adatgyűjtés, és információ összeállítás vállalkozók számára, hogy ha elkészül a weboldalam, akkor már legyen mivel megtölteni! :) Annyira örülök, hogy végre itt tartok!!!! Most még azon filózom, hogy mikor is váltsam ki az EV igazolványt. Bár ez még odébb van, de akkor sem vesztenék semmit, ha már holnap kiváltanám... no, ezt még meg kell rágni.

Végre volt egy kis időm, hogy lelkifurdalás nélkül csináljak bármit. :) Jaaj, jut eszembe elkészítettem életem első túrótortáját! Nagyon finom lett, két nap alatt elfogyasztottuk! :) Ez még a Viki anyukája féle recept, ami tényleg olyan lett, mint amit még ő csinált anno Viki szülinapi zsúrjára.

Tegnap voltunk egy nagy sétán a Népligetben. Annyira jól esett csak sétálni, mindenhol zöld, fa, szép napsütéses, árnyékos idő, nyugalom. Megint "találkoztunk" csigukkal :) Volt egy kis pöttömke is, és jó pár párosodó csiga is! Én még életemben nem láttam ilyet, meglepő volt :D
Hintáztam is egy kicsit - ebből úgy tűnik már nem fogok kinőni :D
Hazafelé bevásároltunk és vettünk az egyik kedvenc borunkból is - a késői szüretelésű tokaji borból - ez most speciel Furmint volt. Este egy film közben jól esett egy pohár finom édes bor.

Ma pihi van, nyugi itthon (ami annyit tesz, hogy főztünk, rejtvénylexikonoztunk, megnéztük a tegnapi képeket, megnéztünk egy filmet, ettünk is :) , könyvelgettem, fényképekkel bíbelődtünk...)
Holnap meg munka.

KisCsücsök

Ma szombat 29-e

Tegnap nagy dolog történt! :) Elkészítettem életem első beszámolóját!!!!
A dologban az a legjobb, hogy teljesen az elejétől csináltam a céget egyedül. Először is fel kellett vinni a nyitó adatokat, mert még nem volt meg, aztán rendbe kellett rakni a 2009-es évet, mert még össze-vissza volt az anyag. Utána lekönyveltem a hiányzó tételeket, kitisztítottuk főnökasszonyommal a bankot, majd jöhetett az écs, analitika-főkönyv egyeztetés. Igazság szerint itt ugrott ki először, hogy nincs fönt a nyitó, mert nem egyezett semmi. :) Azt akkor megcsináltam. Az Apeh-os késedelmi kamatot még lekönyveltem, összeegyeztettem az Apeh folyószámlával a főkönyvet, összevezetgettem még az áfákat - mert bér és járulékai nem voltak - elhatárolásokat is megcsináltam, így már le lehetett húzni egy főkönyvi kivonatot és egy EK-t. Aztán nekiálltam a társasági adó és különadó kalkulációnak, az Eredménykimutatás kitöltésének. :) Nagyon izgalmas volt! Közben megcsináltam a mérleg-leltárt, a tárgyi eszközök leltárát is. Szerencsére mindent sikeresen ki tudtam tölteni, egy kis hiba volt, amiben egy másik Judit nevű kolléganőm segített! Aztán jöhetett a mérleg, utána pedig a 0929-es bevallás kitöltése. Ellenőrzés.....nem volt hiba benne! :) Ekkor voltam a legboldogabb!!! Mindent kinyomtattam, elkészítettem még a kiegészítő mellékletet és már meg is volt a beszámoló!
Hát az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy miután mentem örömtől megrészegülve, hogy kész vagyok, főnökasszonyom az ellenőrzése során átkalkulált néhány dolgot - jogosan - és így már dőlt is minden, amit csináltam. Csupán két változtatást eszközölt benne, amiket ki is javított az egész beszámolóban, tánya bevallásban és kalkulációkban, végül pedig azt mondta, hogy egy hibát talált, de az sem volt vészes, így gratulál az első beszámoló összeállításomhoz, ügyes voltam. :D
NagyCsücsköm annyira nem élvezte ezt az egészet, mert mikor elkészültem szóltam neki, hogy kb. fél óra és kész vagyok, így ő elindult elém. Node, akkor jött még bele az átvariálás, én meg nem szóltam neki, hogy még elhúzódik kicsit az ügy, ő meg ott várt rám, hívott - de hiába - késő éjszaka volt már, szegényem nem tudta mi van velem...... Aztán mikor visszamentem az asztalomhoz, akkor láttam pont, hogy hív, de addigra már mindegy volt, mert szegényem nem fél órát várt rám...
Hát így alakult az első beszámoló összeállításom! :) Nagyon boldog vagyok, hogy idén mégiscsak volt erre lehetőségem. Remélem, hogy a pénteki (június 4.) vizsgám is sikerül és végre mérlegképes könyvelő lehetek hivatalosan is! :) Most megyek is, gyors megreggelizem és nekiállok a tanulásnak.


KisCsücsök

Ma péntek 30.

Fontos: nem rúgnak ki :D Tegnapelőtt kicsit megijedtem, mert jött egy lány interjúzni. Mi néztünk bután, hogy vajon most mi lesz... hát hárman vagyunk, ebből egyedül én ijedtem meg. Nem kellett volna, ahogy tegnap és ma is kiderült. :) No, mindegy, örülök, mint majom a farkának!

Érdekesség, hogy találkoztam egy régi tanfolyam társammal, akivel még meg is ismertük egymást! :) (Elég ritka) Beszélgettünk egy kicsit, kiderült, hogy ő még mindig a pü-számviteli ügyintéző tanfolyamot végzi, pedig tényleg együtt kezdtük, nem gondoltam, hogy van aki ennyire lemaradt. Mint kiderült van, és van aki bizony abba is hagyta. Érdekes találkozás volt.

Volt ma még egy érdekes találkozás Feri Pécsi Ági nénijével a Városligetben, aki már javában készül a holnapi majálisi banzájra. Leültünk hozzájuk beszélgetni kicsit, aztán most értünk haza :) Pécsi Ági néni tényleg elég különleges nőci, megéri a pénzét :D Találkoztam Ferihez hasonló "Lengyel Gyulásokkal", volt sörözés, röhögés és nagy mesélés. Nagyon élveztük, ezért is ragadtunk ott. Remélem, lesz még alkalmunk hasonló kis közösségi élethez. :)

Ma vasárnap 25.

Hát majd egy hónap.....neeem... több mint egy hónap telt el mióta nem írtam. Hát nem volt időm.
Sajnos most sincs időm, mert már készülődnöm kéne, de már annyira régóta akarok ide írni! Ezért írok is :) Nem úgy ahogy szerettem volna, de mindegy.

Április 1. vizsga - számvitel szervezés
Hát tanultam elég sokat, és elég magabiztosan meg is írtam a feladatot, meg is lett a vizsga :)
Megvettem a már rég óhajtott szandit és bevásároltam a Hobby-boltban húsvéti ajándékoknak.

Április 2. péntek
Egész nap az ajándékokat készítettem, az eredmény végül jó lett, és megint csak meg voltam elégedve a munkámmal :) (tudom, ego)

Április 3. szombat
Készülődés, pakolás, takarítás, vásárlás, sütikészítés

Április 4. Húsvét
Jöttek Anyuék :) Jó volt, hogy itt vannak, bár beszélgetni megint nem volt sok idő. Kicsit zavarban is voltam, legalábbis most utólag így érzem. Hát mindegy, ez volt. Apu aludt, filmet nézett, Matyi gépezett, filmet nézett, Baby telefonált, uncsizott, filmet nézett, Szandi kártyavárat épített, Scrabble-özött, uncsizott, Anyával beszélgettünk, apehoztunk, Feri gépezett.

Április 5. hétfő
Itthon lazultunk, ettünk, filmet néztünk. Hát estefelé kicsit tanultam.

Április 6-7.
Tanulás

Április 8. vizsga - ellenőrzés
Már annyira izgultam, fáradt és ideges voltam, és túl akartam lenni már ezen is, hogy elég gyomorgörcsösen érkeztem a vizsgára egy órával előbb. Nem szokásom ennyivel előbb ott lenni, de most így jött ki a lépés. Nem volt meglepő, hogy már minden terem tele volt, és csak az első padban volt hely. Nem nagyon érdekelt, mert én ahogy eddig sem most sem puskáztam. A többiek serényen gyártották még akkor is a puskákat. Aztán jött valami, amitől teljesen kiakadtam, de ezt sajnos még ide sem írhatom le. Annyira felhúztam magam, hogy ez szerintem rányomta bélyegét a teljesítményemre is. MINDEGY!
Ez a vizsga is megvan! :)

Április 10. szombat
Megvettük a szobába a szőnyeget! Pénteken szállítják.

Április 15. csütörtök
Megvettük a festékeket!

Április 16. péntek - FELÚJÍTUNK
Előszoba tapétázás

Április 17. szombat-FELÚJÍTUNK
Szoba összepakolása, előszoba kifestése, szobában a plafon lefestése

Április 18. vasárnap-FELÚJÍTUNK
Szobában kifestettük a falakat gyönyörű narancssárga lett :) Feltettük a bordűröket az előszobában és a szobában is! Nagyon jól néz ki! :) Újabb pakolás

Április 19. hétfő -FELÚJÍTUNK
Munka után pakolás

Április 20. kedd-FELÚJÍTUNK
Munka után pakolás és szőnyeg letétel. Most már tényleg minden kész, csupán pakolni kell :PP

Szerda óta pedig folyamatosan pakolunk. Még most sem vagyunk kész vele, bár a szoba már lakható az előszobában még van, amit ki kell dobni, de azt majd jövő héten.
A virágaim majdnem meghaltak, mert ki kellett mindet pakolni (a fikusz kivételével) a gangra és némely bizony nem nagyon bírja a tűző napot. Hát most már élvezik a benti klímát :) Úgy tűnik megmaradnak.

Most pedig indulok és készülődöm, mert 2-kor Zsanival tali.


Csöpp

Ma szombat 6-a

Eltelt egy újabb hét. Túl nagy változás....változás? nem , változás nem történt, csak simán éltünk :) Szóval néhány dolog, amit érdemesnek tartok arra, hogy leírjam, mégpedig azért - természetesen - mert nekem ezek fontosak volt. Szóval.... hát....:) .....örültem, hogy a héten mondhatni elég sokat "lógtam"! Egyszer voltam étkezési jegyeket venni az Accornál, reggel mentem, nem kellett korán kelnem, aztán másik reggel Apeh-ba mentem, szintén a "szomszédba", így megint nem kellett túl korán felkelni. Ezek a napok sokkal jobban tetszettek, mint a többi. Pláne, hogy szép idő volt, sütött a nap. Nagyot lendített a dolgon. Aztán apehos látogatásom után voltam könyvet venni (ez mindig nagy élmény). Már februárban készültem rá, de most értem el idáig; megvettem az Egyéni vállalkozók és egyéni cégek kézikönyvét! Az első szakkönyvem! :) Imádom :D Nagy örömmel olvasom, sok érdekes, hasznos dolgot találtam benne, és ami a legjobb, hogy közérthető. Szerintem minden egyéni vállalkozónak ill. e.c., kfc-nek el kéne olvasnia. Persze, tudom, ez csak álom. Szóval még mindig a könyv hatása alatt vagyok :D Aztán, amitől még a fellegekben járok: főkönyvelő főnökasszonyom kijelentette, hogy már tudja is, hogy melyik cégnek fogom/kell a mérlegét összeállítanom! :) Persze, mondta már, hogy kell majd nekem is mérleget csinálni, de az már rég volt... ez most nagy megerősítést jelent nekem, hogy tényleg így is gondolja! Már alig várom, hogy csinálhassam! Judit kolléganőm már összeállított nekem egy listát a mérlegkészítésig vezető útról, feladatokról, tennivalókról. Most itt tobzódom örömömben, és legszívesebben bemennénk az irodába és dolgoznék! :D Kész őrület!
Aztán, tegnap részt vettem életem első könyvelőknek szóló előadásán; beszámolók elektronikus közzétételéről volt szó. Érdekes és tanulságos volt. Az előadás jó volt, érthető és világos. Bár úgy gondolom, hogy nekem idén ilyennel nem kell foglalkoznom, nem árt, hogy ezt is tudom. Egyébként egyáltalán nem nagy ördöngösség!
Ma pedig a szerverhotelba vittünk be egy gépet, ami NagyCsücsök ötlete és szándéka volt. Kezdi egyre mélyebbre ásni magát a informatika területén, és most már ott tart a dolog, hogy szervereket kezel, és rak össze....de meghagyom neki az örömet, hogy erről részletesebben ő számoljon be :)
Egyéb történések: Andi unokahúgom sikeresen férjhez ment :) Másik unokahúgom, Adri, sikeresen vállalkozik és építi a jövőjét. Anyu és Matyi a hétvégén jöttek volna fel, de kommunikáció híján ezt későbbre halasztottuk. Anyu múlt héten beteg volt, valami csúnya vírust, vagy bacit szedett össze, amit lehet, hogy Matyi is elkapott tőle. Anyu már csak náthával küzd, remélem Matyi és a többiek jól vannak.
Egy kis anyagiak: nagy öröm, hogy kapunk meleg étkezési jegyet, maradt a bérlet támogatás, és úgy tűnik, hogy a fizu is emelkedett egy tízessel. :D Terveim szerint, ebből már fogok tudni félre rakni, amit már meg is kezdtem, aztán majd kiderül hónap végén, hogy hozzá kell-e nyúlni vagy maradhat ott, ahol van :)
Felújítás: még mindig csak elméletben foglalkozunk NagyCsücskömmel a kérdéssel, sajnos. El kéne már mennünk végre az Obiba, vagy valahova fürdőkabint és szőnyeget nézni. Azt hiszem mindketten a felfordulás miatt - amivel jár mindkettő - halogatjuk a dolgot, de egyszer muszáj lesz rászánni magunkat.
Jaaj, még valami, aminek örülök: lemondtam vagy a fene tudja, hogy kell ezt mondani, lényeg, hogy bejelentettem, hogy nem kívánok a továbbiakban SZB tag lenni! :) Ez miért vagy miért sem, nagy megkönnyebbülés nekem.
Hát most egyszer ennyi!

KisCsücsök

Ma szombat 27-e

Múlt héten voltunk borkóstolón a Borkápolnában. Nagy élmény volt! NagyCsücskömnek annyira nem volt kedve hozzá, mert kicsit tartott attól, hogy a lerészegedni vágyók fognak itt összegyűlni, de kellemesen csalódott :) Ilyen emberek nem voltak - legalábbis szerintünk. Tokaji borok kóstolója volt, ezért is döntöttünk végülis úgy, hogy elmegyünk. Mire mi odaértünk már jó hangulat volt, az emberek kóstolgattak, beszélgettek, és a borászok a boraikról beszéltek. Kicsit idegenül és elveszetten viselkedtünk, mert nem tudtuk, hogy itt mi a módi és hogy akkor most végülis hogyan. :) Az egyik borász látva kis zavarunkat, rögtön a segítségünkre sietett és a poharakhoz irányította figyelmünket. Eddig meg is voltunk, de most? Szerencsére újra kisegítettek minket; rögtön borral kínáltak, amit nagyon szívesen el is fogadtunk. Innen már ment minden, mint a karikacsapás. A második helyen nagyon sokat ittunk, de megérte, mert finomak is voltak. Sorra vettük az Aszúkat, kezdve a 3 puttonyossal, egészen az Aszúeszenciáig és a Sárgamuskotály eszenciáig. Nagyon finomak voltak, így nem nagyon volt szívünk kiborítani. Hát eszegettünk is, de ezek után már éreztük a bor kis hatását. Ez után gyorsan továbbmentünk és nekiálltunk szemezgetni, mert tisztában voltunk vele, hogy nem tudjuk végigkóstolni a megjelent pincészetek borait. 4 pincészetnél jártunk még, kivétel nélkül finom borral találkoztunk. Megismerkedtünk Eszenyi Mónikával, akitől megtudtuk, hogy az MTA-ban egri borok kóstolója lesz, épp ma. Kicsit beszélgettünk, megígérte, hogy átküldi nekünk a tájékoztatót a borkóstolóról és végül elköszöntünk. Jártunk még egy kört és végül hazajöttünk. Kb. másfél órát voltunk, nagyon jól éreztük magunkat és biztos, hogy a jövőben is fogunk még menni! :)
A mai egri borok kóstolóját kihagytuk. Mónikához viszont szerintem egyszer biztos betérünk a Hold utcába.

KisCsücsök

Ma szerda 17-e

Fáradt vagyok, és úgy érzem nincs időm semmire, persze csak sarkosítva. :) Kicsit összegyűltek a tennivalók mostanában, ennyi az egész. Ki ne ismerné ezt az érzést! Nagyon bagatel dolog, hogy pl. épp a mosogatással vagyunk így. Főzünk, eszünk, mosogatunk is, de valahogy az edények nem fogynak és mindig tele a mosogató... no, azt hiszem, ezt a problémát már - pont ma- fülön csíptük. Túl vagyok a vizsgadíj befizetésén is, adóbevallásomon is, egy-két benti - munkahelyi - feladaton is, szóval azért fogyasztgatom a tennivalókat.
Múlt héten hétvégén otthon voltam. :) JÓ volt újra a családdal lenni egy kicsit. Szandi épp a "miért nekem" és "mindent nekem kell csinálni" korszakát éli :D Kicsit vicces volt ezt így kívülről látni, hogy bizony én is így gondoltam, és azt hittem, tényleg nekem van igazam. Hát tévedtem :) Baby jól van, single, boldog anya és csinos nő. Nagyon szeretem, és örülök, hogy ő a nővérem! Anyu már jól van, szerencsére meggyógyult a füle, és úgy tűnik nem lesz már gond vele - legalábbis egy darabig biztos nem. Megint ötleteket, tapasztalatokat cseréltünk hobby-"barkácsolás" - vagy nem is tudom minek hívja - terén. Látszik, hogy Anya sokkal többet foglalkozik ezzel, mint én, mert annyi mindent tudott és már van néhány saját ötlete is! A sok ötletből, mintából, elkészült dolgoktól beindult a fantáziája. :) Apukám 50 éves lesz idén! Rám való tekintettel kicsit előbbre hoztuk az ünneplést, átadtuk az ajándékot, tortát ettünk és fényképezkedtünk. Öcsi még mindig gépfüggő, amit bátran vállal :) Azért néha kidugta az orrát a monitor mögül. ÓÓóó, most jut eszembe, hogy nem mentünk biliárdozni..... no mindegy, majd legközelebb.
Mama, Papa nincs túl jól. Mama most épp egy agyi infarktuson van túl elég szerencsésen. Szépen épülget és javul az állapota. Papa már korábban sem volt túl jól, néha "elkapta" valami - ahogy ő mondja, és most hogy Mama kórházba került, hát eléggé megviselte. Szerencsére mindenki megnyugodott mostanra, hogy látjuk Mama rendbe jön (a körülményekhez képest). Neki viszont nagyon nehéz, mert most kezdi megérteni, hogy már nem fog úgy helyre jönni, mint ahogy korábban volt. Biztos nehéz megemészteni, elfogadni és feldolgozni.
Adri szépen csinálja a vállalkozását, sok mindent sikerült megbeszélnünk, és dűlőre jutni. :)
És hát van nekem egy NagyCsücsköm! :) Még mindig nagyon szeretjük egymást :) Róla litániát tudnék írni, de ezt most inkább nem teszem, hanem meghagyom következő alkalomra.

KisCsücsök

Egy kis egyveleg, most tőlem :)

Olyan sokminden jár a fejemben; én sem tudom hol kezdjem. Talán a legfrissebb élménnyel. Székesfehérvár. Lehet, véletlenszerű, de 15 zebrából 12-szer önként álltak meg autóval, és intettek hogy menjek (fővárosi zebraviszonyokhoz szokott gyalogosként ismeretlen terepen inkább megállok, és nem útra lépéssel jelzem elsőbbséghez való jogomat - merthogy az elsőbbséget feldughatom akárhova ha nem adják meg...). Három esetben lámpa döntötte el a sorrendet :) Budapestre érkezésem első 20 percében már egyszer el akartak ütni, fehérvári’ magabiztosságom azonnal elszállt... bunkók vagytok autósok! Lehet ezt vitatni. Csak nem érdemes. Az a plusz párszáz kilónyi fémköntös, amit az autós maga körül érez, néhányaknak igencsak kompenzáló jellegű: nem akarom tudni, mit kompenzálnak vele :)

A második: Rejtvénylexikon. Remek, nemsokára 200-an leszünk. Ez igen durva növekedés, tekintettel arra, hogy közel 8 hónap alatt jött össze az első 100 tagunk, ezzel szemben most alig 2 hónap alatt meg duplázódott. Ez nem rossz :) Újfent azt igazolja, hogy nem elegendő csak kitenni valamit a netre... a Rejtvénylexikon pont nem a töltelékweboldalak közé tartozik. Van benne valami, van mögötte valami. Soha nem tudnánk pontosan megfogalmazni. De ha indítanánk egy másik weboldalt, akkor abban soha nem találnánk meg azt, amit soha nem tudnánk megfogalmazni :) Ez egyedi, az első nagyobb közös vállalkozásunk Völgylakómmal. Csak így tovább!

Harmadjára: remek a MacBook, bár egy alkalommal nagyon kiakasztott - pont egy mindenki által istenített, magyar fejlesztésű program. ForkLift. Fájlkezelő. Like’ Total Commander. Hogy rohadna le. Három percenként feldobta az ablakot: frissítés... De ha egyszer nem akarom most frissíteni: épp mást csinálok; hiába nyomtam a hagyj békén vagy épp a figyelmeztess később gombra. Makacsul 3 percenként frissíteni akart, én meg anyáztam. A kuka jól lakott vele :)

Érdekes könyv ez a Veronika meg akar halni. Nem jutottam még túl messzire, egyelőre csak öngyilkossága utáni 1-2 napnál tart a történet, de elég mély társadalomkritika húzódik az elmegyógyintézet falai közti történetrészben :) alig várom hogy végigolvassam.

Volt pár film, ami említésre méltó: Avatar; Sky kapitány... (nem jut eszembe a címe :)), Sherlock Holmes, Harry Potter (bár ... valamelyik rész nagyon pocsékra sikeredett), Esemény, Star Trek, Az energia. Biztos van még, de hirtelen ezek ugrottak be.

Aztán van egy agybajos “főnök”. Egy Isten-mániás idióta. Vallásosságával ugyan nem lenne bajom, ha nem kérné Jézus vérét óránként a munkánkra, nem hangoztatná hogy minket Isten küldött hozzá (khm... azé’ ez sem semmi :)), és ha valami jól működik akkor Isten megadta neki, ha valami rosszul sül el: basszuk meg, csalódott bennünk. Hogy is van ez?! Úgyhogy különösen érzékennyé kezdek válni a vallás-maszlagra. Legyen vallásos, de könyörgöm, tartsa már magában, főleg miután tudja: én nem szorulok rá erre.

A legfontosabb pedig: KisCsücskömet nagyon szeretem, most megyek és jól megpuszilgatom. Valamit nagyon ír, nem akarom túlzottan megzavarni :)

Utóirat: és jönnek az újabb weboldalak: autodidakta.hu, idopontfoglalo.com, tarsashaz.org. Remek lesz mindegyik.

2010

Húú, már 2010! :) Sokszor gondoltam, hogy mit fogok ide írni, vagyis hogy miről szeretnék írni. Most így elég nehéz összeszedni kusza gondolataimat.
A 2010 szépen indult és jelenleg úgy is folytatódik :) Rejtvénylexikonon - Nagycsücsök prognosztizálásának megfelelően - elértük a bűvös 100-as létszámot szilveszterig, sőt túl is léptük. Sikerült a januári vizsgám, amitől nagyon tartottam. Nagy megelégedés volt :) Párocskám is sikeresen helyt áll munkahelyén, ahol egyre inkább elismerik tudását. :) Ő is én is folyamatosan tanulunk, hogy meglévő tudásunkat szinten tartsuk. Nekem - mondjuk - még ennél jóval többet kell tanulnom, hogy legyen mit szinten tartani :) Januárban nekiálltam, és sikeresen el is készítettem Adri könyvelését. Szenvedtem rajta eleget, de azt hiszem most már nagyjából kész van és sok minden világossá vált előttem. Néha megrémít a felismerés, hogy mindig van olyan kérdés, amire nem tudok válaszolni...
A másik ami megrémít, hogy félek, elvesztem a barátaimat. Erről most nem szeretnénk többet írni.
Nagycsücsök karácsonyra megkapta a régóta óhajtott könyvet; Veronika meg akar halni. Elolvastam, pont most pár órája értem a végére. Érdekes könyv! Még nem emésztettem meg teljesen, így erről sem fogok most írni.
Egy hete elkezdtük megnézni a Harry Potter sorozatokat. Nagyon érdekesnek, izgalmasnak találtuk mind a ketten. Azt hiszem bátran mondhatom, hogy kellemesen csalódtunk mind a ketten. Nagyon jól megcsinálták a filmet, és még jobban megírták a könyvet. Azt hiszem el fogom olvasni! Nagyon kíváncsi vagyok rá! Sokan mondták már nekem, hogy jó könyv, és érdemes elolvasni, csak legyintettem. Most már tudom, hogy igazuk van. Sajnos nem ez az egyetlen, amire így reagáltam, és utólag kiderült, hogy nem volt igazam. :( Ez úton bocsánat érte. Az a fajta ember vagyok, aki csak a saját bőrén megtapasztalt dolgokat képes elhinni. Még most is, hogy tudom, nem feltétlenül jó ez így, nem vagyok képes máshogy cselekedni. Nagycsücsköm sokat segít ebben, ahogy sokminden másban is :)
Hát a gondolataimat nem nagyon sikerült összeszednem, elég össze vissza jut eszembe minden.
Pl. Rejtvénylexikonon már lassacskán megduplázódik a taglétszám, a beküldések száma rohamosan nő, de szerencsére még elbírunk vele :) Sokat beszélek róla. Most az jutott eszembe, hogy mások biztos nem értik, hogy miért. Nagyon sok időt, energiát fordítottunk és fordítunk rá. Büszkék vagyunk az oldal fejlődésére és minden egyes változásra, amit a napok hoznak. Nagycsücsköm épp' most készíti a profiloldalt, én pedig ma több mint 300 beküldött adatot ellenőriztem. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy fontos nekünk az oldal, és ezért sok időt szánunk rá, ezért írok állandóan erről :) Volt most hétvégén egy rejtvényfejtő verseny is, a Magyar rejtvényfejtők világnapja alkalmából. Mi nem voltunk és még visszhangja sincs, így erről ennél többet még sajnos nem tudunk. Jaj, ami viszont érdekes - legalábbis nekem az volt - hogy van egy kis 19 éves tagunk is! Én még anno a Csevegőben kijelentettem, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a rejtvényfejtés iránt. Nagyon örültem, hogy megcáfolták eme kijelentésemet!
Hát most egyszer ennyi, majd jövök újra :)


Kiscsücsök