Minősítés...

Ez most célközönségnek íródott, egy kicsit kiakadtam, de rájöttem: ilyen emberek miatt nincs értelme idegeskednem, és erre jutottam:

Budapesten születtem, itt nőttem fel. Pesti vagyok. Büszke vagyok rá. Nem hordtam soha fenn az orrom emiatt, hiszen nem választhattam, ide vagy máshová tesz le a gólya. Inkább büszkén beilleszkedtem, tanultam, dolgoztam keményen, dolgozom keményen. Vannak szakmáim, amelyeknek szakértője vagyok. Jelenleg szakmámban dolgozom, és élvezem. Párommal egymásra találtunk, szeretjük egymást. Olyan családban nőttem fel, hogy egész gyerekkoromból összesen 2 nagy veszekedésre emlékszem, semmi egyébre. Áskálódás, intrika soha szóba sem jöhetett. Édesapámnak voltak elvei, én ezen elvek mentén nőttem bele a világba. Jóapám meghalt idén január 17-én. Nincsen élő szülőm, magamra maradtam. (Igen, párom ilyenformán nem találkozhatott már egyikükkel sem, sajnos. De ha mások perverz örömet találnak benne, következő bejegyzésem egyetlen fénykép lesz: legutóbb elhunyt szülőm, édesapám sírfeliratával. Aztán szabad a pálya. De az esély, hogy normálisan megismerjük egymást, már elúszott. És nem miattam.) Nekem belőlük annyi maradt, amit adni tudtak nekem. Az elveket, azt a sok tudást, szeretetet őrzöm, semmi mást. Édesapám bennem így él tovább: én inkább maradok egyenes, őszinte ember, nem veszem fel a kesztyűt. Ez az egész nem engem minősít.

Tiszteletem!

- Hegylakó -

Hegylakó

Muszáj egy kicsit írnom az én egyetlen Hegylakómról!

Nem is tudom, hol kezdjem, annyi minden kavarog a fejemben: érzések, emlékek, képek, szavak-mondatok….

Kezdem ott, hogy nagyon boldog vagyok, hogy egymásra találtunk! Ő az én másik felem! Tudtam, mikor legelőször találkoztunk. Érdekes, hogy én mindig is tudtam, hogy egyszer meg fogom találni a másik felemet, és ezt hangoztattam is mindenkinek. Nem kaptam erre más választ soha, csak azt, amit most is mindenki gondol: PERSZE! (a hangsúlyt mindenki ismeri). Volt aki, már abban kételkedett, hogy létezik ilyen, én pedig biztos voltam benne, hogy nem csak létezik, de a párom is lesz. Most elérkeztünk ide, a jelenig: a PÁROM :)

Megtestesít mindent, amit szerettem volna: igazi férfi, okos, szórakoztató, sportkedvelő (nem a focira gondolok, sőt)… még sorolhatnám, a jelzőket de minek. A lényeg, hogy minden valóra válik, amit valaha megálmodtam. Próbálom leírni, hogy milyen is ő, de nem tudom. Úgy érzem, mintha csak kerülgetném a forró kását, ezért talán egyszerűbb, ha csak nyersen hozom a példákat és a gondolataimat hozzá (ez persze azt vonja maga után, hogy nem lesz teljesen egybefüggő :-D).

Szeretem, hogy mindent szeret, amit én és hogy olyan, amilyen:

- kaja: annyira jó, hogy bármit főzök, minden ízlik neki, és amit én nem szeretek azt alapból ő sem :D Minden étkezésnél megjegyzi, hogy hú ez milyen jó és mennyire finomat fogunk most enni :D Ez olyan kis apróság, amitől nagyon boldog tudok lenni.

- Szeret sétálni!!! Hát ez az, amitől teljesen elolvadok :). Nem kell azon nyávognom, hogy kicsit sétáljunk, vagy menjünk el vhová, mert ugyanolyan kis menő-manó, mint én. Élvezi a sétát, a kirándulást, a túrát.

Egyik legkedvesebb emlékem, mikor egyik este elmentünk sétálni a városba és vagy 2-3 órán keresztül sétáltunk. Bejártunk egy csomó mindent és nagyon élveztük.

- mozi, színház, kiállítás – hát ezt nem kell nagyon taglalnom, mindenki el tudja képzelni, hogy mire gondolok!

- Segít, egyenlő félként kezel! Ez nagyon fontos megint csak: pl. mikor volt a vizsgám és azon szenvedtem előtte már egy hónapja, hogy tanuljak, összegyűjtsem az anyagot stb.stb. akkor nem azon nyávogott nekem, hogy nem főztem, vagy hogy már megint otthon kell ülni, hanem, csinált nekem kaját, behozta. Ott volt velem, mikor kiakadtam és bőgtem, hogy nem fog menni. Átölelt, megnyugtatott, és biztatott. Megbeszéltük, hogy néha menjük el vmerre, akár csak egy rövid kis sétára, vagy tollasozni, hogy kicsit kizökkenjek a tanulásból. Ezek mind apró, kis semmi dolgok, mégis a legtöbb férfi erre nem képes! Ezért vagyok boldog, hogy az én Hegylakóm, nem a férfiak nagy többségéhez tartozik. :)

- Okos, így szinte mindig tud válaszolni a kis bugyuta kérdéseimre! Hát meglepő, de ezek olyan kis bugyuta kérdések, amikre eddig mindig azt a választ kaptam, hogy nem tudom, vagy mit tudom én. :P Hegylakóm, ha nem tudja, nagyon kis lelkesen utána néz, mert ő is tudásra szomjas és mindent megoszt velem. Olyan kis érdekes fordulat volt az életemben, hogy meglepődve eszméltem rá a sokadik kérdésem után, hogy nem a megszokott választ kapom. :)

- Szeret olvasni! Ettől is odavagyok! Én imádok olvasni! Van is egy könyv, amit elkezdtünk olvasni, és néha én olvasok belőle, néha ő. Igaz, még csak a néha énnél tartunk, de nem baj, mert tudom, hogy el fogjuk olvasni :) Eddig is mikor én olvastam, mindent megbeszéltünk, kinek mi a véleménye róla, hogy látja, miért így, miért úgy. A másik, ami nagyon tetszik, hogy olvas nekem mesét! Imádom a meséket! Ez szerintem valami olyasmi lehet, hogy az embernek valahol meg kell őriznie gyermeki énjét, nem szabad elfelejteni játszani stb. (amivel –tudom- a legtöbben nem értenek egyet, mert szerintük ez dedós dolog…na ebbe most nem megyek bele.).

- Szeretem, hogy Ő is papírmániás, mint én :) Ez azt jelenti, hogy szereti a tollat, ceruzát és mindent, ami papír (füzet, könyv, mappa, napló, naptár stb.). Szereti rendezgetni, rakosgatni, felhalmozni és egy órán keresztül el lehet vele nézelődni egy papír-írószer boltban vagy akár egy könyvesboltban :)

- Szeretem, hogy olyan, amilyen és nem akarom megváltoztatni! :)

Hát lényegében sok mindent elmondtam, de ez még így csak egy apró töredék mindabból amilyen ő valójában és amiért én annyira szeretem az én Egyetlen Hegylakómat! :)

Völgylakó

Rendeződés

Ha már leírtam a negatív oldalt, akkor már leírom a folytatást is, ami szerencsére pozitív :)
Barátnőm végtére is ráébredt egy email után, hogy nem volt szép, amit csinált, és megbeszéltük a dolgot. :) így most már minden rendben.
Valami megszakadt kettőnk között, vagy soha nem volt olyan, amilyennek hittük.....nem tudom. Változtam én is, ő is, mások lettünk, máshogy látunk dolgokat, más a véleményünk. El kell fogadni, és ha azt szeretnénk, hogy a barátság örök maradjon, megpróbálni folyamatosan megismerni a másikat.
Néha elmélázok ezeken a dolgokon; hogy is alakul ki mindez, mikor megyünk tévútra, vagy épp hol szakad meg vmi és mi miatt..... Két barátnőm van, akikkel mindig teljesen önmagam tudok lenni, és akiket a legjobban szeretek. Az egyiküket már óvodás korom óta ismerem, és barátok vagyunk; a másikat pedig kb. 2 és fél éve.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem az éveken múlik, hogy ki mennyire jó barát vagy mióta ismerem. Van akit már több év óta ismerek, de vhogy soha nem fog annyira közel állni hozzám, mint ők. Boldog vagyok, hogy két ilyen embert is a barátomnak tudhatok. :-)

Völgylakó

Tantusz...

Leesett? Mármint a húszfilléres. Esetleg a tantusz. Vigyázat: abból, hogy melyiket választják, csalhatatlanul megmondható, mikor kezdték az utcai telefonálást. Már ha nem abba a csoportba tartoznak, amelynek ifjú tagjai a kártyán, pláne a mobilon kívül mást el sem tudnak képzelni. Az utóbbiakkal most nehezen fogunk szót érteni. Aki sosem járt fülkéről fülkére, működő telefont kajtatva, vagy nem állt sorba az utca egyetlen készülékére várva, aligha tudja, miről beszélek.

Amit itt látnak, az igazi tantusz. A mai ötforintoshoz hasonló nagyságú rézérme: az egyik oldalán postakürttel, a másikon a - ha máshonnan nem, hát a filmekből - jól ismert tárcsás telefonnal. A használatát a nyilvános készülékek előlapján négy pontból álló utasítás ismertette. "Vigyázzunk a sorrendre!" - szólt a cím, és valóban, előbb kellett bedobni az érmét, és csak utána leemelni a kagylót, várva a búgó hangra. A szórakozott telefonálók szokásaiból kiindulva a posta a vezeték mellett egy bikaerős acélláncot is alkalmazott, hogy a bakelitkagyló minél biztosabban rögzüljön a telefon fémkasznijához.

Nyilvános telefonok persze akkortól voltak Pesten, amikor szokásba jött a távbeszélés. 1885-ben például 656 előfizetőre 13 nyilvános készülék jutott. Az utcai telefonok megjelenésére azonban még évtizedeket kellett várni. 1928. december 13-án állították föl az első vasvázas fülkét a Váci utca 6. előtt. Az utcai nyilvános állomások működtetésére külön részvénytársaság alakult, amely harminc évre szerződött a postával. A páncélburkolatú készülékekbe bedobált húszfilléresekből hat fillér járt az államnak, és az üzlet gyors felvirágzásából úgy látszik, ez mindenkinek jó alku volt. A következő évben 84 fülkét állítottak föl a budapesti utcákon, további 241 bedobós készüléket pedig trafikokban, színházakban, kávéházakban és pályaudvarokon szereltek föl. A telefonokra, pontosabban a húszfilléresekkel teli perselyek tartalmára éber magándetektívek vigyáztak.

A háború természetesen a nyilvános telefonokat sem kímélte. Az újjáépítés megkezdésekor egyetlen működő készülék sem volt a városban. Az első bedobós automatákat ezért nem is az utcán, hanem zárt helyeken állították föl: élelmiszerboltokban például. 1946 augusztusában, az új forint bevezetésekor épült újjá az első, zöld-sárga, üvegezett telefonfülke Pesten. Szimbolikus helyen, a Dob utca 75., azaz a Postaminisztérium előtt. A készülék nyílásába már nem húszfillérest, hanem tantuszt kellett dobni. Cserébe addig beszélhetett a polgár, míg a fülke előtt toporgók jobb belátásra nem bírták.

A pestieknek persze nem volt újdonság a játékpénz, hiszen tíz évvel korábban a villamosok perselyébe dobáltak, egy-egy kis szakasznyi utazás ellenértékeképpen, tantuszt. Az hat fillérbe került, emez meg - pályafutása nagy része alatt legalábbis - 60-ba. Csak a hetvenes évektől kértek érte egy egész forintot.

Ahogy szaporodtak a nyilvános telefonok, úgy nőtt a forgalomban lévő tantuszok száma is. 1946-ban 46 utcai és 565 zárt helyen lévő telefont használhattak a pestiek; ezekhez elég volt 260 ezer érme. Négy évvel később az 1550 telefon 705 ezer tantuszt fogyasztott, míg az utolsó időkben a négyezer nyilvános készülékhez hétmillió érme volt forgalomban. 1960 májusától már nemcsak a trafikokban, hanem tizenöt automatából is hozzá lehetett jutni a tantuszhoz. De a jelek szerint még a feketepiac is virágzott. Erre következtethetünk legalábbis abból, amit a Népszabadság 1962 szeptemberében egy "pórul járt telefonérme-tolvajról" írt. A büntetett előéletű villanyszerelőt, aki a készülékeket fosztogatta, egy kisdiák adta rendőrkézre. "A lakásán 1500 telefonérmét találtak, a többit értékesítette."

A tantuszos telefonok szép lassan múltak el Budapestről. A posta már 1969-ben megkezdte az egy forintért háromperces beszélgetést engedélyező készülékek üzembe helyezését, de a munka lassan haladt, mert drága volt az új típusú - műanyag - fülke, amelybe beszerelték őket. A nyolcvanas évek elején azonban már csak mutatóba akadt egy-két tantuszos telefon a városban. A legutolsó - úgy hallottam nemrég - a Gutenberg téren, az árkád alatt működött. Aztán elesett az is.

forrás: http://www.nol.hu/cikk/82196/
képek: saját fényképezőgépből valók :)

Némi alapismeret ;)

Sokszor, sok helyen látok, hallok hülyeségeket. Tisztázzunk a táplálkozással kapcsolatosan egy nagyon alapvető tényt. Mi is a táplálkozás?

(És megsúgom azoknak, akik szenzációként élik meg ha azt látják egy szalámin, hogy 100 gramm szalámi 62 gramm pulyka és 58 gramm sertéshús felhasználásával készült... éshogyaztöbbmintszázgramm és blablabla... gyk. igen, több mint 100 gramm húsból készül 100 gramm szalámi, mert szárítják, és vizet veszít a hús!)

Táplálkozástudományi ismeretek

Kezdjük ott hogy az élőlények sajátossága az, hogy a környezetükkel állandó kapcsolatban és kölcsönhatásban állnak. Különböző anyagokat vesznek fel a külvilágból, ezek egy részét hasznosítják illetőleg önmaguk számára felhasználásra alkalmassá teszik, a többit, felesleges bomlástermékeket pedig kiválasztják, ergo visszajuttatják a környezetükbe.
Ezen szigorú szabályszerűségeket követő folyamatok összességét nevezzük anyagcserének. Az anyagcsere az élő szervezetek alapvető élettevékenysége. Az anyagcsere egyik jelentős folyamata a táplálkozás. A táplálkozás tulajodonképpen az anyagcseréhez szükséges anyagok bevitele a szervezetbe.

Az ember, hasonlóan más élőlényekhez, rendszeresen táplálkozik, melynek céljai:

- azon vegyületek folyamatos pótlása, amelyek a szervezet felépítéséhez nélkülözhetetlenek, és amelyek az életműködés során elhasználódnak
- biztosítani a munkavégzéshez és az életfolyamatok fenntartásához a szükséges energiát
- az életműködés biokémiai folyamatainak szabályozásához elengedhetetlen - a szervezet által elő nem állítható - anyagok felvétele

Táplálékként főleg a mezőgazdasági termeléssel előállított nővényi és állati eredetű élelmianyagok használhatók fel, melyek többségét az élelmiszeripar dolgozza fel fogyasztható élelmiszerekké.

Az élelmiszereket a vendéglátóipar, valamint a fogyasztó alakítja át - háztartásában - megfelelő konyhatechnikai műveletekkel ételekké és italokká.

- Hegylakó -

Kedvenc idézeteim

Margaret Mitchell - Elfújta a szél

...azon fogom a fejemet törni, amin segíthetek; nem azon, ami változhatatlan.

Mind szerencsétlenségeken mentek át, de a sors nem tudta megtörni őket soha. Sem a királyságok és birodalmak bukása, sem a lázadó rabszolgák mészárlásai, sem háborúk, sem forradalmak, sem zsarnokság, sem átok. A nyakukat eltörhette a balsors, de a szívüket és gerincüket nem. Soha nem síránkoztak. Verekedtek. És ha meghaltak, akkor is büszkén és emelt fejjel haltak meg, ha holtfáradtan is.


Ami elmúlt, elmúlt. Aki meghalt, meghalt. A régi napok boldog bősége nincs többé....vissza nem lehet menni. Induljunk hát előre.

Goethe

Goethe - Életszabály

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törödnöd.
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Minthogyha újjászületten élnél!
Mit akar? - kérd meg minden naptól
S minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni,
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre.


Amit nem értesz, nem is a tiéd.


Ne csüggedj, hisz ifjú vagy!
Minden elérhető
Ha van benned bátorság,
remény és szeretni erő.


Az ifjúság bor nélküli mámor.


Ha értéked élvezni vágyod, tedd értékessé a világot.


Nem voltam más csak ember, s ez a név harcost jelent.


Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak, mert sokszor a romok fölött a legszebb virágok nyílnak.


Mód, hogy beláss szivedbe, van mégis, de csak egy:
villám gyanánt kövesse friss ötleted a tett.

Ady Endre

Elbocsátó szép üzenet

Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem láttlak.



Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettőnk ajkáról az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,
Szeretni akarlak és megtartani örökre.

Lenin - Csak az nem követ el hibát, aki semmit sem csinál.

Tennyson - Csak lenni: még nem élet.

Móricz Zsigmond - Mindenki úgy él, ahogy tud. Nem pedig úgy, ahogyan szeretne.

Sartre - Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.

Shakespeare - Színház a világ, és színész benne minden férfi és nő.

Nathanial Hawthrone - A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük kisiklik a kezünk közül.....de ha csendesen leülünk, az is lehet, hogy leszáll reánk.


Szaffi - Csak az az úr, aki maga felett úr és nem szorul szolgára.

Babits Mihály

...Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek. ...

Völgylakó

Örömhír

El kell mondanom, hogy sikerült a vizsgám, és most már pénzügyi-számviteli ügyintéző vagyok!!!! Nagyon, nagyon örülök neki!!! Hamarosan kezdem a mérlegképes vizsgákat, de addig egy nagy pihi! :)

Másik örömhír, hogy kaptam egy jegesmacit!!! Az én Hegylakóm, meglepett egy 17 éves, lány jegesmacival. :)))


Völgylakó

Bukta...?! Ez már beteges...

kitti32 ( 16 hónapja )
Ohh..! Nem rossz..! Végetek van pasik :-)) Na meg a nőknek is :-("

Merthogy a nőknek szabad szeretőt tartani?! Valahol itt gyökerezhet ez a bazi nagy "minden férfi egyforma" dolog... a nők csak nem magukból indulnak ki?! Szerintem jobb lenne ha egyik oldal sem tartana szeretőt... nem?!

Rövidke írásomban nem kívántam megsérteni senkit, természetesen kijelentem hogy nem 100%-osan az összes nőre gondoltam a "nők" kifejezéssel, az egyezményes 80% bőven elég :)

- Hegylakó -

Fejlődés van... kérdés merre...

Biztos sokan elgondolkoztak már azon, amin már én is többször: amikor interneten csevegsz közelebbi és távolabbi ismerősökkel, jóbarátokkal belsőségesen és felszínesen másokkal, vajon nem káros-e hosszú távon bármilyen módon az, hogy teljesen megoszlik egyidőben minden emocionális és szociális érzéked: van aki gondját osztja meg veled, átérzed és tanácsot adsz, van aki viccet mesél, kattintasz és már vidulsz is, majd vissza a gondokhoz...
Valami nem jó ebben a világban, és azt hiszem az internetes csevegés az egyik olyan, aminek nagyon sok előnye de legalább ugyanannyi hátránya is van.
Amikor én nőttem fel - ami nem is volt olyan nagyon régen - egycsatornás kommunikáció volt. Maximum telefon ha már nem jött össze személyesen. És személyesen találkoztam valakivel, beszélgettünk, és csak rá tudtam koncentrálni (vagy épp a társaságra, ami össze sem hasonlítható az írásos csevegéshez). Átérezhettem a gondját, anélkül hogy közben ingáznia kellett az agyamnak egy másik csevegőablak és közte. És sajnos ez az emberi kapcsolatokon is meglátszik. Persze, sokan állítják, mély és felelősségteljes barátság alakult ki interneten, és azóta is tart, hiszen minden nap csevegnek. Én azt nem vonom kétségbe, hogy ezt így érzik nagyon sokan. Én csupán azt állítom hogy az a küszöbvonal, amit átlépve az ember azt mondta régen: "barátom vagy", "ez tragédia", "vége mindennek", az eléggé elcsúszott. Pontosabban lecsúszott. Ma már tizenéves fiatalok állítják hogy micsoda sz*r az életük, ezért van drog, cigi alkohol. Tizenévesek adják elő a nagy-halált rendszeresen minden apróság miatt. Szidják a világot, mindenkit. Egy kicsit sem gondolnak bele hogy mindenhez legalább két ember kell. És akárhogy is sz*rnak éreznek egy helyzetet egy másik emberrel kapcsolatban (pl. tanárral), annak kialakulásában ők is ugyanolyan szerepet játszottak mint a másik fél (pl. tanár).
Miért kell ezt? Miért nem tudják élvezni az életet (és ez is egy mennyire elcsépelt sz*r jelmondat lett...)?! Az élvezni az életet, vagy épp az "élni" mára már egészen értelmét vesztette, és már nem igazi jelentését takarja, hanem az önpusztítás, az antiszociális, önző, károkozó viselkedést javarészt.
És ez nekem nem tetszik.

- Hegylakó -

Zagyva, rövid, igaz!

Internet. Írtam már róla korábban, máshol, de mindig feltüzel a téma. Egyszerű a recept: szinte mindent lehet hasznosan, jó céllal használni, de érdekes módon, amihez a nagy tömeg hozzáfér, olyan mély posvánnyá változik rövid időn belül, hogy csodálkozunk rajta: hogyhogy még nem fulladtunk bele? Ugyanakkor valahol az emberek mégis perverzek: szidnak dolgokat, és titkon mégis csinálják. Ez olyan mint a Győzike-show (aminek és a hasonló médiaszemeteknek létezését külön kikérek magamnak): mindenki szidja, de valahol mégiscsak mindenki nézi, ha nézettségi rekordokat döntött!

Nos, forrongtam egy jó órát (inkább, mint leírjam), de most summázok: amire nincs kereslet, az nem létezik... Gondolj bele mennyi szenny van, amire van igény (Barátok közttől és hasonló jellegű szaroktól, Győzikén és úgy általában a médián/bulváron át, a legkülönfélébb internetes szolgáltatásokig...)... és szörnyülködj!

És én nagyon örülök hogy van egy Völgylakóm. Ő nem eszi ezeket... szerencsére ;)

- Hegylakó -

Büszkeségünk

Barátságok

Megesett velem, hogy az egyik barátnőm, csak úgy megfelejtkezett rólam, mert szórakozott. Hát elég szarul éreztem magam, megcsalatva, és elárulva. A barátságunkat éreztem elárulva és leszarva.
Úgy esett, hogy éppen jött volna fel Budapestre és megbeszéltünk, hogy akkor de jó és találkozunk, buliba ugyan nem megyünk velük, de egy cukiba beülhetünk kicsit dumcsizni, hisz' már úgyis rég beszéltünk. Megállapodtunk, hogy akkor ő hív v. ír v. vmi, mikor tudja, hogy mikor, hánykor jön és akkor megbeszéljük, hogy mikor talizzunk. Vártuk Hegylakóval egész szombat estig, de nem jelentkezett. Akkor írtam neki sms-t, hogy mi van, föl jött-e egyáltalán és hogy akkor most találkozunk-e. Erre másnap délben csak annyi válasz jött, hogy:

"Szia!Bocs nem jelentkeztem.Feljöttem, csak Vikinek már konkrét programterve volt, így tegnap egész nap jöttünk-mentünk: múzeumok,barátnők,buli. Jól el is fáradtam."

Hát ...... elég rosszul esett, hogy ezt csak annak a hatására volt képes megírni, hogy én írtam neki. Nem értem a helyzetet, hogy egy barátnő, miért viselkedik így! Miből állt volna írni egy smst, hogy mi a helyzet! Csak állok tehetetlenül a dolog előtt és nem értem. De most már nem is érdekel! Elegem van, hogy az emberek csak kihasználják a másikat és nem képesek figyelni egymásra. Hova jutunk így! Hát ide! :P
Én nem válaszoltam neki az sms-re és azóta nem is beszéltünk. Most az egyszer én is fenn fogom hordani az orrom, mert egyszer talán én is megtehetem.
El kell mondanom, hogy mostanában kicsit megváltozott. Nem is értem az okát, de olyan fura lett. Úgy ír néha, mintha idegenek lennénk. Nem találkozunk minden nap, sőt hetente, havonta se mindig. De érdekes módon más barátaimmal ettől még ugyanolyan a kapcsolatom, mint előtte volt. Mindenkinek megy a maga élete. Néha szükségünk van a barátokra, néha csak úgy dumcsizni van kedvünk, vagy színházba, moziba menni, vagy csak beülni a Szimplába egy korsó sörre. Ő mégis más. Valahogy annyira elment az életünk más irányba, hogy talán ez az oka, hogy ennyire nem értjük már meg egymást. Hegylakó és én együtt élünk már egy jó ideje :) Nagyon jól érezzük magunkat így, és örülünk egymásnak, hogy egymásra találtunk, hogy együtt vagyunk......(erről majd egy másik írásban ;) ) Egyszer mikor a neten beszéltem ezzel a bizonyos barátnőmmel, felmerült a dolog, vagyis ő rákérdezett, hogy mi nem-e akarunk összeköltözni. Mondtam neki, hogy mi már ezen túl vagyunk. Hát erre kicsit meglepődött, ami természetes, aztán kicsit megsértődött, hogy nem is mondtam neki! Hát ezen én lepődtem meg! Megint csak nem értem! Azt se jelentettem be neki, sőt senkinek, hogy mikor feküdtünk le! Hisz' ez magánügy, ha akarom elmondom, ha akarom nem. Miért kezelik úgy az emberek a barátságot is, hogy beszámolási kötelezettséget társítanak hozzá. Ez nem erről szól! Más barátnőm se tudott róla, de mikor szóba jött mondtam és ennyi. Közölték, hogy nem tudták, és nem gondolták, de szó se volt sértődésről! Hisz' nem is kell. Ez egy bizalom játék. A barátság kialakul, attól függően, hogy a két fél, mennyire tud a másikban megbízni, mennyire vannak egy hullámhosszon és aztán még sok ezer más dolgon is múlik.

Völgylakó

Hegylakó

Ezt írtam magamról, egyszer, valahol. Völgylakó képben van ;)

"Most írjam azt, hogy a fogkrémes tubust a közepénél kezdem nyomkodni, szeretem a Coke-ot, a jó kínai kaját, a csokit; a borotválkozás az én szertartásom; szeretem a friss reggeleket, nem szeretem mikor sötétben kell dolgozni menni. Szeretek kirándulni, nem szeretem a diszkót. Szeretem az ereszd-el-a-hajam házibulikat, de nem sűrűn. Nem szeretek tétlenül ülni, mindegy hogy otthon vagy máshol. Nem tudok unatkozni. Tényleg nem, próbáltam. Szeretek futni. Nem szeretek focizni, de mostanság hogy a válogatottunk nézhető, szurkolható szinten űzi, nézni nagyon szeretem. Szeretek új dolgokat megismerni, nem szeretem a politikát, úgy ahogy van jobbostól balostól, A-Z-ig. Nem szeretem ha meg akarnak téríteni. Szeretek vitázni értelmes emberekkel értelmes dolgokról. Nem szeretem ha a vita szóról valakinek a kiabálás jut eszébe. Szeretem a két lapockám között lévő apró tetoválást, többet nem szeretnék. Nem szeretem ha valaki dohányzik, drogozik, rendszeresen iszik. Szeretem a jó édes, félédes fehérbort, és a jó édes pezsgőt. Tokaji Aszút és a BB Arany Cuvéet szeretem a legjobban. Szeretek elismerést kapni, szeretek elismerést adni. Maximalista vagyok, főleg a szexben. Nem hajszolom az élvezeteket,
mindinkább adni szeretem. Szeretem a természetet, nagy állatbarát vagyok. Nem szeretem a vadászatot. Mit lehet ide írni? Tudom, el kéne adnom magam. Jó, de nem szeretném ha ide írt
szöveg lenne a kizárólagos döntési alap. Szerintem ha egy ember itt röviden jellemezni tudja magát úgy, hogy az lefedi teljes valóját: már régen rossz.
Valahogy dióhéjban: változó, van amikor szeretek otthon lenni, de lásd fentebb, unatkozni nem tudok. Van, amikor mennék, mindegy hova csak menni menni menni. De ... na jó, nem írok többet... ha szeretnél, megismersz, és viszont."

Felháborodás - felnőtté válás

Felháborító, amit a szülők művelnek!! És ha még csak a szülők tennék, abban a tudatban, hogy ők csak segíteni akarnak, és utat mutatni, ha esetleg úgy látnák, hogy a gyermek téves útra tévedt. Most készülök egy újabb vizsgára: és mit kapok Anyutól, hogy tologatom a vizsgát és hogy nem tanulok eleget és hogy már rég túl kellene lennem már rajta........ hát nagyon jól estek ezek a szavak, mikor majdnem bőgve jöttem haza múltkor az írásbeli után, mert nem sikerült. Itthon bőgtem is. (Na erre mondta Anya, hogy tologatom......) Hát kiakasztó. Én fizetem a tanfolyamot, a vizsgákat, ami azért nem két forint, miért érni meg nekem, az ablakon kidobni ennyi pénzt???
A másik pedig a munkahelyemen a főnökasszonyom, aki szintén csak jó szándékból kérdezősködik, hogy tanultam-e a hétvégén, és mennyit tanultam és mikor kérdezheti ki ...... Hát ettől is az égnek áll a szőr a hátamon! Nem vagyok kisiskolás, akitől ki kell kérdezni a leckét, nem vagyok noszogatós gyerek, aki csak akkor képes bármire, ha ott állnak fölötte, és nem kell kikérdezni, amit tanultam, mert vannak barátaim, akik szívesen megteszik nekem, hogy kikérdeznek, ha MEGKÉREM Őket!!! Egyébként ez nem változik, hiába nem beszélek már róla, nem beszélek már dolgokról: Most, hogy egy hét szabit kivettem, most is azt kaptam meg, hogy hát én vajon mennyit tanulhatok otthon, mert a jelek szerint nem sokat!!! Jelek!!!?? Hát erre inkább nem akartam rákérdezni, mert nem is érdekel. Senki ne akarjon az én életembe belemászni, ha én azt nem akarom. Meglepő, hogy Anyu is ezt teszi! Sokan mondják, hogy hát Ő az Anyád, neki mindent lehet, és csak szeretetből stb.stb.stb. Hát ez nem magyarázat! Én se mondom meg neki, hogy mit, hogyan kéne neki csinálni szerintem. Mivel már évek óta független életet élek, elvárhatom, hogy ő se akarja megmondani nekem, hogy mit hogyan kéne csinálnom. Nem értem, mitől ez a hirtelen bizalmatlanság felém, hisz' eddig is mindig megoldottam a gondokat, és most is, ez után is megfogom. Aki ismer, már pedig egy Anyának ismernie kell a gyerekét, tudja, hogy mindig a saját fejem után mentem és eddig mindent nagyon jól csináltam. Mindent megvalósítottam, amit akartam, minden álmom valóra vált a saját erőmből! Akkor miért érzik úgy az emberek, hogy még mindig nekik kell diktálni, hogy mit csináljak?! Teljesen föl vagyok háborodva mikor kérdőre vonnak olyan dolgokért, ami lényegében rám és csakis rám tartozik, nincs hozzá semmi közük. Ilyenkor annyira meglepődöm, hogy hirtelen nem is tudom, mit reagáljak. Nem akarom megbántani őket, ők viszont minden további gondolkodás nélkül teszik ezt. :( És folytatják és folytatják....... Már azt se veszik észre, hogy nem mesélek nekik dolgokat el, mert nem látom értelmét, mert azt érzem, hogy bíráskodnak, és döntéseket hoznak helyettem és elvárják, hogy én az ő döntésük szerint cselekedjem. Hihetetlen, hogy ezt nem veszik észre, és talán azt érzik, hogy eltávolodtunk egymástól, a hibát mégse magukban, hanem másban keresik.
Az élet egy csődje ez!

Völgylakó

Megnyugvás

Álljon itt ez az írás, a felháborodás című ellentételezése céljából, így lesz végül is semleges az indulás. Valahogy úgy élt elképzeléseink lila ködös erdejében az az állatka, melyet "gondolatnak" neveztünk el, hogy ebbe a naplóba jegyezzük mindazon gondolatunkat, amelyet akár megbeszéltünk, akár megbeszélünk majd, amit megéltünk és felháborított, vagy épp megnyugtatott: ez a "de jó hogy ilyen is van" jellegű ritkaság. Én most próbálok egy picit a nyugtató gondolatok vize felé evezni, bár az elmúlt 1-2 hét eseményei alapján tudnék írni melegebb éghajlatról pár embertársunk kapcsán. Valahol olyan szép, reggel égdörgés, zuhogó esőre ébredni, bazi' meleg napot végigkínlódni, majd este hébe-hóba dörgő időben közösen, egymás mellett blogot írni. Azért a látvány futurisztikus, mintha egy mikroújság szerkesztőségében ülnék. Kattognak a billentyűk, betű betűt követ, szavakká állnak össze, mondatokat formálnak. Kíváncsi leszek milyen egyveleggé duzzad ez a blog, mert ha azt vesszük, hogy én sokfélét tudok írni sokféleképp, Völgylakó is birtokosa a világ sokféle megközelítéséből adódó gondolatnak... így ha a jövőbe pillantok, mint valami önfenntartó, kiszámíthatatlan láncreakció fog a blog duzzadni, a kéretlenebbnél kéretlenebb véleményekkel és élményekkel.

Igazából nehezen tudok írni, egy picit alkotói válságban vagyok. Hogy mi az oka? Már a kérdést is rosszul tettem fel. Ráadásul ebben az a gáz, hogy önmagamnak tettem fel rosszul. Nos, újra: ki az oka? Egy beazonosíthatatlan évjáratú, de azért valószínűleg pár éves embergyerek. Minden áldott nap legalább háromszor eljátssza. Ordít. Hisztériázik. Minden gyereknél előfordul, de ez a gyerek minden áldott nap, mint valami hosszúra nyújtott idegesítő tvsorozat (Győzikénél nem rosszabb - rühellem hogy ilyenek mennek a tv-ben...).

Apropó TV. Döbbenetes, hogy kifordul a világ. Nem is olyan rég, a szegény embereknek nem volt televíziókészülékük, a tehetősebbeknek volt egy vagy kettő (!!!). Olyan is felsejlik koragyermeki éveimből hogy csóróék jártak át újgazdagékhoz megnézni egy-egy esti szovjet filmet. Nos, december óta nem láttam tévét úgy igazából (igen, 2007. decembere óta). És nagyon nem hiányzik! Most mi van? Nekünk nincs tévénk, pedig megengedhetnénk, sötétéknek (ez szerintem saját szleng, mi értjük :)) pedig minimum a plazmatévé. Mi egészséges testtömegindexűek vagyunk, sötéték pedig jobban élnek a segélyekből és a lopásból, mint mi valaha is fogunk. Kérdezem én: ki tapos itt kinek a jogain?!?!?

Oké, befejeztem, végülis megnyugvás a címe. Megnyugvás legyen, hogy most befejezem, és aludni térek Völgylakóval! Nekem ez a megnyugvás :)

Jó éjt

- Hegylakó -

Cipők...