Ma szombat 19-e

Szerdán megvettem Müller Péter Szeretetkönyv c. könyvét. Már terveztem egy ideje, és mivel már nem kell tanulnom, úgy döntöttem, hogy itt az ideje! El is kezdtem olvasni, azóta minden este olvasok belőle. Nekem nagyon tetszik, sok érdekes dolgot fedeztem föl benne, és ezáltal magamban is, illetve van egy-két dolog amit megvilágított számomra. Még a könyv felénél sem vagyok, de már most szívesen ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, mert érdemes. Ferivel beszélgettem már a könyvről, aki már most nagyon sokat tud, olyat, amit én csak most fedezek föl, és újságolom neki, azzal ő már tisztában van. Ez nagyon jó dolog, olyan szempontból is, hogy meg tudom vele beszélni a gondolataimat e téren, ő pedig el tud kalauzolni, hozzá tud tenni és segíteni, hogy helyesen tudjam értelmezni a leírtakat. Ez azért is jó, mert valaki tényleg hülyének (vagy legalábbis elég furcsán) nézne, ha elkezdenék ilyen - ezoterikus - dolgokról beszélni. Mindegy, nekem tetszik a könyv, és az elmélet is. :)

Tegnap voltunk a Mozaik Teaházban! Már egy jó ideje nézegetem a helyet, hogy el kéne menni oda. Tegnap volt ez a nap, amikor is elmentünk. Nagyon kis kellemes hely. Mi fönt voltunk az emeleten, a nem dohányzó részben. Nagyon jól éreztük magunkat, beszélgettünk, nevetgéltünk, ettünk-ittunk, szóval jól éreztük magunkat. :) Belopta magát a szívembe ez a kis hely! Másik nagy öröm volt még, hogy később Zsanikámék is csatlakoztak hozzánk. Már ezer éve nem találkoztunk, és örültem, hogy végre kicsit tudunk beszélgetni, nevetgélni, együtt lenni. Hazafelé ugyan jól eláztunk, mert persze esett az eső, elég szépen, de nem számított :)

KisCsücsök

Mindig a kifogás!

Munkaidő, épp kajálok. A mai nap konklúziója: kifogás, mindig kifogás. Ha valaki tanulni akar, akkor tanulhat. Lehet, lassabban ér el eredményeket, lassabban válnak a tanultak aktív, használható (gyakorlati) tudássá. Akárhogy is, ha valaki szeretne tanulni, ha tanul, megfeszíti magát: az látszik. Látszik a hozzáállásán, látszik minden feltett kérdésében, minden jövőbeli, tudatlan múltjához mérhető cselekedetében. De ilyenkor hogy jöhet elő egy olyan kifogás, hogy "mi nehezebben tanulunk, tudod, cigányok vagyunk...". És, kérdem én! ÉS??? Ugyan már hogyan jön ez ide?! Inkább ez megint csak egy kifogás arra nézve hogy lusták tanulni. De tényleg. Itt van körülöttem kb. 4 folyamatosan (munkahely), és majdnem mind a fenti tüneteket produkálja. Tanulna ha meeting van, egyébként pedig nem csinál semmit. Ez annyira elszomorít.

- ncs -

Mumus...

Van egy lakásom a József Attila lakótelepen, bérlők lakják, minden rendben van. Elért minket is a fűtéshálózat-korszerűsítés, első körben a termosztátok felszerelésével. Három nappal előtte hívott a közös képviselő, megbeszéltük, minden rendben, megyek. Másnap hív a bérlőm távoli rokona (nagynéni azt hiszem), hogy menjek, mert nem tudják megoldani hogy lekapják a mosdót a fürdőszobában, így azt nekem kell leszedni. Rendben, megyek, megoldom. Aztán egy nappal előtte hív az egyik bérlősrác, hogy oké, meg van oldva, igaz: egy nappal azelőtt, hogy nekem oda kéne mennem. Ez tök jó. Szombaton van a műszaki átvétel, azaz nyomáspróba. Odamentünk 8-ra, mert azt az infót kaptam korábban hogy délelőtt 8-10 között töltik a rendszert, akkor veszik át, legkésőbb 10-kor. A ház előtt ráköszöntem egy lépcsőházi egyedre, aki a szokásos burzsuj bunkóságával köszönni nem nagyon szándékozott, inkább locsolta a szemben lévő ház gyepét a társasház közös vizével :) na, részletekbe ennyire nem mennék bele, a lényeg: szerinte 1-kor lesz az átvétel (szombaton jobb dolgom is lett volna, mint egy lakott lakásban ülni és várni). A dolgok kézbevétele után megkerestük a szerelőket, normális társaság, jöttek 1 órán belül nézni hogy van-e baj, majd még egyszer.

Eközben egy öregasszony betipegett a lakásba (bár nem értem hogyan veszi a bátorságot alapból), és kapásból nekem szegez egy kérdést, mielőtt kitessékeltem volna a lépcsőházba: "- hol volt maga, amikor hívtam?" No, KisCsücsök most végre látta, milyen vagyok ha valaki lerohan éktelen hülyeséggel. Szó szót követett, a lényeg az volt, hogy egy számomra igazából ismeretlen ember követeli a telefonköltségének kifizetését azért, mert felhívott. Jelzem nincs közöm hozzá. Egy másik lakásban lakik. Szerintem mégcsak nem is tulajdonos, max. haszonélvező. Szóval az agyam elállt :)

Aztán megcsináltam szerencsétlen bérlősrácoknak a villanyt. A rosszmájúságom itt sem enged elsiklani afelett a tény felett, hogy fent nevezett öregasszony lánya anno jelezte hogy megpróbálták bekötni, de nem megy. Ne feledjük, egy csillár bekötéséről van szó, szimpla egyszerű kapcsolóra. Azért a hibalehetőségek itt sem foglalnának el egy kisméretű post-it lapocskát :) De elkövették az összes hibát. A csillárnál két fázis volt bekötve, a kapcsolónál pedig csak a fázis, a lámpához futó vezeték le volt szigszalagozva'. Apám, hát én ilyet régen láttam :)

Node minden megvolt, és mehettünk is haza.

Egy érdekes tanulságot viszont le tudtam szűrni. Igazából emlék volt, ami újra felsejlett. Mégpedig az, hogy az emberek mennyire szeretik az események, tények valódi mivoltát felnagyítani. Ez réges-régen, még a társasházkezelős időkben is nap-mint-nap jelen volt az életemben, ma is jelen van, de szerencsére mivel én vagyok a főnök: azért a bolhából max. hangyát lehet csinálni :) Szóval nem értem mire a sok telefon, a hú, nem tudják megoldani, és jajj, mert így borul az egész ház korszerűsítése stb. Komolyan. Szerelők, valószínűleg találkoztak már sokkal nagyobb gebaszokkal is, minthogy a mosdókagyló túl közel van az elzáróhoz. Simán megoldották, a villanyt simán megoldottam (ezzel is kínlódtak úgy 3 hónapot, már a "villanyszerelő-ismerősünk-gyerekének-a-barátnőjének-a-villanyszerelő-apukája" szakvéleménye is megvolt, miszerint a falban kell vezetéket cserélni :) LOL)

Pár napja elszakadt bennem a türelem húrja, nem vagyok hajlandó türelmesnek lenni. Ez igaz a munkahelyemre ugyanúgy, mint az ilyen hülyeségekre. A tény, ami felmerülésekor 100%-ot képvisel, nehogymár egy telefonálás után 150%-osra felnagyítva érjen el hozzám. Nemár. Emberek, ne legyünk bulvárszintűek. Pedig azok vagytok. És utálom ezt. Utállak titeket ezért :)))) persze, tisztelet a kivételnek.

- ncs -

Zajártalom

Most komolyan. Délelőtt 10 óra van. József körút. Harminc fok'. Az emberek feszültek, és hülyék a melegtől. A hülye autósok dudálnak ok nélkül, és okkal is a hülye gyalogosokra akik keresztül-kasul átszaladgálnak a körúton, csakhogy megspóroljanak 3 percet a tűző napon (mellesleg valahol érthető). A körút fő közlekedési útvonala a 4-6-os villamossín miatt az összes szirénázó járműnek, plusz a sok rohadtul hangos új villamos (mert nagyon hangosak) kétpercenként. Aztán a villamos is csenget orrba-szájba az autósok, biciklisek, gyalogosok miatt. Az utcán a sok füstös óbégat úgy óránként kétszer.

Én pedig ülök itt nyugiban, miután kiosztottam a munkát, és kiosztottam az embereket is, hogy: aludni otthon kell, és leszarom hogy buli volt este, játszani otthon kell, és leszarom hogy elrohadnak a kibaszott fészbúkos virtuálgazdaságban a virtuálparasztok retkei. És leszarom hogy ki mit gondol, ez egy munkahely, és lehet rám haragudni. Sírnak hogy kevés a fizetés, és így napi kb. 3-4 órát ha dolgoznak. Amit ha kiszámolunk, királyi órabérre jön ki. Úgyhogy azthiszem még egy kis takarítás jön hó végén.

Szóval nyugiban ülök, programoznék, de a fenti sok zaj miatt úgy felmegy a pumpa... érzem hogy a szívem már kalapál mint az állat, feszült vagyok és kiabálni, törni-zúzni tudnék. Elegem van a zajokból.

Kis idézet a zajártalom következményeiről:

A zajszennyezés káros hatásai sajnos nemcsak akkor jelentkeznek, ha valaki erős hanghatásoknak teszi ki magát, hanem akkor is, ha tartósan olyan környezetben él, ahol a zajszint magasabb a megengedettnél. Ez a határérték nappal 55, éjjel pedig 45 decibel. A huzamosabb zajterhelés azért veszélyes, mert a halláscsökkenés mindig 4-6000 hertz tájékán, a magas hangoknál kezd kialakulni, ami a beszédértést nem befolyásolja, tehát megvan rá az esély, hogy az ember észre sem veszi a halláskárosodás folyamatát.

A zajártalom okozta süketülés visszafordíthatatlan folyamat, sem gyógyszerrel, sem műtéti úton nem gyógyítható! Az időskori halláskárosodás hátterében sok szakorvos szerint nem a meghosszabbodott átlagéletkor, hanem az egész életen át elviselt zajszenny áll. Más oldalról megközelítve: a zajszennyezés akár nyolc-tíz évvel is megrövidítheti az ember életét. Tartós zajártalom következtében idegrendszeri bántalmak, csökkent koncentrálóképesség, megnövekedett reakcióidő, állandó fáradtság, alvási zavarok, magas vérnyomás és emésztési zavarok alakulhatnak ki.

Ma vasárnap 06-a

Fontos dolog történt: levizsgáztam!!!! :D Immár hivatalosan is mérlegképes könyvelő vagyok!!! :)))
Eléggé izgultam és féltem, remegett a gyomrom... Nem volt túl sok időm..... vagyis de volt, pontosabban lett volna, de ellustálkodtam az időt, így az utolsó 3 napban szabit vettem ki és nekiültem a 18 tételnek, mert annyi még marad, és mivel a) és b) része is van, háááát....volt mit megtanulni. Ki is számítottam, hogy akkor 6, vagyis 12 tétel minden nap, mindegyikre egy órát szánok és akkor ha reggel 8-tól tanulok, akkor este 8-ra már kész is leszek az előírással. Jó terv volt, de tartani nem nagyon tudtam. Első nap csak 4 sikerült, aztán másnap behoztam, bár akkor is maradt 1 tétel. Harmadik nap már nagyon kész voltam. Nem bírtam ülni, koncentrálni, és már nem volt kedvem kinyitni a számat sem - a gond csak az, hogy én csak hangosan tudok tanulni. Mindent átolvastam a nap végére, aztán másnap remegő gyomorral indultam záróvizsgázni. Filóztam is hogy vigyem-e magammal a tételeket vagy sem (mert ilyenkor általában úgy megyek, hogy nincs nálam semmi tanulnivaló), végül elvittem, hogy ami nagyon gáz, azt még egyszer átolvashassam. Hát úgy jártam, hogy erre már nem volt időm. Megvolt a szokásos 5 ember aki kezd, de az elnökasszony mondta, hogy még egy fő mehet felkészülni. Nem voltunk túl sokan, és senki nem mozdult. Nagyon ciki volt! Mindenki fülét, farkát behúzta, volt aki kijelentette, hogy ő biztos, hogy nem megy most. Én éreztem magam kényelmetlenül, így mondtam, hogy bemegyek. Kihúztam azt a tételt, aminek az a) részét tudtam, a b) részétől frászt kaptam. :) Persze sikerült! Nagyon boldog voltam, vagyok!
Terv már van dögivel, most már időm is lesz őket megvalósítani. Többek között újra meg akarom csinálni a számvitel-elemezés gyakorló példákat, aztán az elméleti részét újra átolvasni, végül egy csomó törvényt beterveztem, amit el szeretnék olvasni. Közben persze adatgyűjtés, és információ összeállítás vállalkozók számára, hogy ha elkészül a weboldalam, akkor már legyen mivel megtölteni! :) Annyira örülök, hogy végre itt tartok!!!! Most még azon filózom, hogy mikor is váltsam ki az EV igazolványt. Bár ez még odébb van, de akkor sem vesztenék semmit, ha már holnap kiváltanám... no, ezt még meg kell rágni.

Végre volt egy kis időm, hogy lelkifurdalás nélkül csináljak bármit. :) Jaaj, jut eszembe elkészítettem életem első túrótortáját! Nagyon finom lett, két nap alatt elfogyasztottuk! :) Ez még a Viki anyukája féle recept, ami tényleg olyan lett, mint amit még ő csinált anno Viki szülinapi zsúrjára.

Tegnap voltunk egy nagy sétán a Népligetben. Annyira jól esett csak sétálni, mindenhol zöld, fa, szép napsütéses, árnyékos idő, nyugalom. Megint "találkoztunk" csigukkal :) Volt egy kis pöttömke is, és jó pár párosodó csiga is! Én még életemben nem láttam ilyet, meglepő volt :D
Hintáztam is egy kicsit - ebből úgy tűnik már nem fogok kinőni :D
Hazafelé bevásároltunk és vettünk az egyik kedvenc borunkból is - a késői szüretelésű tokaji borból - ez most speciel Furmint volt. Este egy film közben jól esett egy pohár finom édes bor.

Ma pihi van, nyugi itthon (ami annyit tesz, hogy főztünk, rejtvénylexikonoztunk, megnéztük a tegnapi képeket, megnéztünk egy filmet, ettünk is :) , könyvelgettem, fényképekkel bíbelődtünk...)
Holnap meg munka.

KisCsücsök