Kicsit körülnéztem a világban.
Jah, bekapcsoltam a TV-t, gondoltam kicsit körbenézek ebben a világban, ahol oly sok ember élete zajlik. És most nem a televíziótársaságoknál dolgozókra gondolok... Nos, a médiából az szenny fröcsköl, amitől jóérzésű embernek hányingere támad. Szeretem a viccet, értékelem is, de komolyan nem tudtam hova menekülni a távirányító segítségével a csatornák között hogy ne fussak bele valami színvonaltalan szarba.
A két nagy kereskedelmi tv csodás saját gyártású sorozata, egyik gányabb mint a másik. Ráadásul százezrek kuksolják bután, és bele sem gondolnak: egyik forgatókönyvírója nemrég magyar nemzetiségét letagadva idegen akcentussal vett át díjat egy obszcén, trágár, gerontofil stb. kisjátékfilmje után, ahol többek között egy vétlen kiscicát is vízbe fojtottak. Gratulálok! Ez kell nektek.
Aztán odébb kapcsolok, huhh, végre, valami humor. Az Egy rém rendes család közben reklám, és felcsendül a legprimitívebb "magyar" reality showjának bevezető zenéje... könyörgöm még beszélni sem tud... istenem, hát hova kapcsoljak?
Újabb magyar gyöngyszem: telefonáljanak, megmondom a jövőjüket. Na jó, ez itt már az anyád kategória.
Tovább kapcsolok: ..ZI.A - egy hat betűs szót keresünk, ez egy természettudomány; tudom hogy Ön tudja a választ, telefonáljon azonnal! --- ehh, és a sok hülye ráérő elkezd telefonálgani, súlyos ezreket otthagyva, és adásba nem kapcsolják, mert erről szól ez az egész.
Továbbkapcs, délután hat óra, 12-es karikával egy nő mellbimbóját állítják fel hancúrléc alakú jéggel, hogy megálljon rajta élő egyenes adásban a kamupiercing. ORTT-nek küldöm a panaszt, a válasz felháborító de jogos: a cég székhelye romániában van, ezért ők nem jogosultak vizsgálni, de mivel már több bejelentés érkezett, ezért megteszik a megfelelő jogi lépéseket, ami csak tőlük tellik. Azért ez megnyugtató.
Megoldás: én nem kapcsolgatni fogom a tévét: csak bekapcsolom ha olyan film lesz, ami érdekel, de mindinkább szorítkozom az egyénileg kiválogatott filmek megtekintésére, és a többit megoldom (hírek, időjárás, szórakozás) tévé nélkül.
Emberek, vegyétek már észre: hülyének vagytok nézve. És nem csak a tévében. Mindenhol.
Jah, hogy azért, mert hülyének lehet nézni titeket?
Bocsánat, megint én vagyok a bunkó.

- Hegylakó -

Hülyék vagytok!

Nos, ma hazaértem, bekapcsoltam a tv-t, és az első velem szembejövő reklámon el is gondolkoztam. És újra végigfutott rajtam az ismerős érzés: szenny egy világban élünk. Ahol csak azért megissza valaki a forralatlan kecsketejet a jövőben is, mert eddig még soha nem volt baja tőle. Tulajdonképp azoknak sem volt addig bajuk tőle, amíg nem ittak fertőzöttet. No comment, ennél butább, hülyébb hozzáállást egy ember nem is tanúsíthatna. A másik véglet pedig: a túlreagálás. Nézzük meg a lánclevelek többségét is. Most épp az a sláger, hogy gyerekeket lopkodnak hipermarketekből. És az emberek előszeretettel küldik tovább az ilyen, és hasonló hülyeségeket. Ha ehelyett mindenki adna nekem 1 Ft-ot, már jól járnék én is, ők is mert szidás helyett köszönetet kapnának, és mások is mert nem menne tovább minden ilyen hülyeség. No de kanyarodjunk vissza. Az emberek józan ítélőképességéhez.
Búgó kedves, ámde határozott férfihang elegendő ahhoz, hogy mindenki bevegye: ez a legjobb mosogatószer, a fogkrém minerál-szérummal táplálja a fogakat, a hajerősítő pedig láthatóan 33,2343%-al erősíti a hajszálakat. Álljon már meg a menet, hát hülyék volnánk?
Nos igen. Hülyék vagyunk. De én másképp mint Ti :) Igyekszem a mai napig azon tudatos vásárlók közé tartozni, akik megnézik mit vesznek. Csak azért nem veszek semmit mert tetszik a reklámja. Csak azért nem hallgatok egy zenét, mert az most „divat”. Csak azért nem leszek semmilyen irányzat elvakult híve (pl. emo – a kedvencem :)) mert most ez a divat. Mindenki akkora egyéniségnek vallja magát, holott a legnagyobb tömegekbe tartozik bele, akik ugyanazt csinálják, ugyanúgy gondolják, ugyanarra vonaglanak diszkóban.
Hogy is van ez? Ha bárki is felháborodik most azon amit írtam, akkor nagylevegő, nyelés egyszer kétszer, és gondolkozik: mindig az igazság fáj a legjobban. Ha anyázni szeretnél, akkor tegyél le róla, nagyjából egy jót mosolyognék rajta. Ésszerű eszmecserébe, vitába változatlanul szívesen bocsátkozom, ha van elég affinitásod, simán kideríted pl. az MSN címem is.

- Hegylakó -

Egy érdekes gondolatsor

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között, és megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal. Kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled saját kertedet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked. És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz, hogy valóban erős vagy, és valóban Értékes."

A mozdulatlan utazás

Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint egy ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanatok alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, melyen már kifér.

/ Weöres Sándor - A teljesség felé /

Busidó (szamurájok becsületkódexe)

A Busidó hét erénye: hit, igazságosság, könyörületesség, lelkierő, megfontoltság, mértékletesség, remény.

"A Busidó esszenciája

Egy szamurájnak mindenekelőtt azt a tényt kell észben tartania –- éjjel s nappal, Újév reggelétől, amikor felemeli evőpálcikáját, hogy elfogyassza reggelijét, egészen az év utolsó éjszakájáig, amikor elkészíti éves elszámolását -–, hogy meg kell halnia. Ez a legfőbb feladata. Hogyha ezt mindig észben tartja, akkor képes lesz a hűség és a gyermeki kötelesség útja szerint élni, számtalan veszélyt és csapást el fog kerülni, távol tudja tartani magát a betegségektől és a balsorstól, sőt mit több: hosszan élvezheti az életet. Nagyszerű személyiséggé fog válni, aki sok csodálatraméltó tulajdonsággal rendelkezik.

Mivel az emberi lét átmeneti, mint az esti köd vagy a reggeli dér, a harcos élete pedig különösen bizonytalan, és ha úgy gondolja, hogy meg tudja vigasztalni magát azzal a gondolattal, hogy örökké szolgálhatja az urát vagy végtelenül elkötelezett lehet rokonai iránt, akkor épp ellenkezőleg, az is megtörténhet, hogy valami miatt elhanyagolja ura iránti kötelességeit és elfelejti, hogy mivel is tartozik családjának. De ha egyszerűen csak elhatározza, hogy a mának fog élni és nem gondol a holnapra, akkor ha a családja vagy az ura előtt áll, hogy parancsokat kapjon tőle és úgy gondolkozik majd, hogy ez az utolsó találkozásuk, vagy amikor a szülei szemébe néz, és úgy érzi, hogy soha többé nem látja már őket, akkor tudja majd kötelességeit tökéletesen ellátni és igazán őszintén tisztelni őket, miközben gondolatai összhangban lesznek a hűség és gyermeki kötelesség útjával.

Ha azonban nem tartja észben a halál gondolatát, akkor nemtörődöm lesz és hajlamos a tapintatlanságra, olyan dolgokat fog mondani, amellyel megsért másokat, és amelyből viták következnek; és ha nem szólnak rá, akkor lehet, hogy a vita elcsitul, de ha rendreutasítják, akkor veszekedésbe is torkollhat a dolog. Vagy ha vigalmi negyedekben kószál és kellő fenntartás nélkül nézelődik zsúfolt helyeken, akkor valami féleszű őrülttel kerülhet vitába, és még mielőtt feleszmélne, máris összetűzéssé fajulhat az eset, ahol akár meg is ölhetik, ami az ura hírnevének sem tenne jót, valamint szülei és rokonai is szégyenben maradnának.

Mindez a balszerencse pedig abból ered, hogy elfelejtette: mindig észben kell tartania a halált. Azonban ha eszerint cselekszik, és mindig észben tartja a halált, akár ha ő maga beszél, vagy mások kérdésére ad választ, akkor szamurájhoz illően gondosan megfontol minden kiejtett szót és sohasem kezdeményez hasztalan vitákat. És arra sem fog alkalmat adni, hogy bárki is belekössön olyan helyeken, ahol hirtelen kínos helyzetbe csöppenhetne, így aztán elkerüli a bűnt és a balsorsot. Továbbá, ha az ember elfeledkezik a halálról, akkor hajlamos lesz arra, hogy mértéktelenül egyen, sokat igyon és kicsapongó legyen a nőkkel, így váratlanul igen korán meghalhat valamilyen vese- vagy lépbetegségben, de még ha hosszú ideig él is, betegsége miatt már akkor sem válhat senkinek a hasznára. Azok azonban, akik a halált mindig a szemük előtt tartják, ifjú korukban erősek és egészségesek, ügyelnek az egészségükre, csak mértékletesen esznek és isznak, kerülik a kicsapongásokat, minden téren tartózkodóak és mérsékeltek, így nem betegszenek meg, életük pedig hosszú és egészséges lesz."

Mindig nézd az élet napos oldalát!

Mindig nézd az élet napos oldalát!
Mindig nézd az élet igaz oldalát!
Túl sok a galiba?
Benned van a hiba!
Inkább nevess, kacagj, táncolj, énekelj!
Magad alatt vagy?
A baj nem lehet oly nagy!
Csücsöríts és füttyents!
Éledj fel!
És… mindig nézd az élet napos oldalát!
Mindig nézd az élet igaz oldalát!
Az élet abszurd, de jó
Ám a halálé az utolsó szó,
A lényeg, hogy a végén szépen meghajolj!
Engem sem érdekelnek most a bűnök
Szórakoztatok, míg meg nem szűnök.
Élvezd ki a végét, be ne tojj!
Mindig nézd a halál napos oldalát!
Még ha az utolsót szusszantod is ideát.
Mindenkinek megvan a maga keresztje
Nem tesz kivételt az élet veled se.
Ha az élet kacagás, a halál is csak vicc lehet
Hiszen ez egy nagy színielőadás.
Hát legyen szórakoztató, amit csinálsz!
A lényeg, hogy te legyél, ki utoljára nevet.
Mindig nézd az élet napos oldalát!
Mindig nézd az élet igaz oldalát!
…
Ez nem a világ vége.
Végül is mit veszíthetsz?
A semmiből jöttél...
...a semmibe mész.
Mit veszítesz?
Semmit!
A semmiből nem lesz semmi.
Ne lógasd az orrod! Erőltess az arcodra egy mosolyt!

/ Monty Python /

Ekkor volt: 2007.05.15.

Érdekes egy világban élünk.
Érdekes egy országban élünk.
Most nagyon kritikus leszek.

...és nem is az a baj hogy nyakig vagyunk a sz*rban; hanem hogy lötyögtetik...

Tele van a tököm azzal, hogy
- hírértékű ma, hogy Kiszel Tünde kondizni jár
- ...előző pasija cd-t akar kiadni
- ...Győzike odaégetett valamit,
- a politikusaink egymást basztatják a mi drága, verejtékkel megkeresett pénzünkből, de tényszerű, valódi megoldás soha nincsen
- ha bármi történik, azonnal jön az egymásra mutogatás, de igazából semmi nem történik, csak csámcsog rajta a média 1-2 hétig
- szinte semmi nem történik a macskagyilkos rendezővel, a sok tudatlan vigyorogva nézi ettől függetlenül a jóban rosszban szörnyűségét...
- az embereket a média felfokozott állapotban tartja, és mindenre túlzásokkal dobálózik, most pl. budapest időjárására: "itéletidő volt a fővárosban"... könyörgöm... itéletidő augusztus 20-án volt
és napokig tudnám sorolni...
- kitiltják a kamerákat a parlamentből, mert lelepleztek lógó és tiltott helyen dohányzó politikusokat... hát ki a f..enének képzelik ezek az emberek magukat?!

...rohadtul felborult a világ...
- a politikus felettem állónak hiszi magát, holott nem én vagyok érte, hanem ő értem
- a boltban az eladó flegma és beszól, holott a seggemet kéne nyalnia, mert ez a dolga
- a munkahelyeken éhbérért hajszolják az embereket (persze itt van kivétel), és ha élni mersz bizonyos jogaiddal, kibasznak...
- a gyerekek cikinek érzik gyereknek lenni, inkább kis k*rváknak öltöznek, és 13 évesen cigi lóg a szájukból
- mindenki védi a kissebbséget, előítéletek így-úgy: ezt sem látják, láttatják reálisan: miért félünk erről beszélni? miért félünk a tényekről beszélni? -- talán mert sittrevágnak pusztán egy őszinte mondatért?
és ezt is tudnám sorolni napokig...

Miért? Miért vagyunk ennyire érdektelenek, miért sz*runk a másik emberre? Miért nincsenek igazi közösségek, igazi közösségi élet?
Miért mászik minden pasi minden nőre, dugni mindenáron?! És még csodálkozom ha rámosolygok egy nőre, mert pl. kedves arca van, máris kihívásnak veszi, és jó hogy nem rúg belém?!
Miért? Miért tekinthet bárki bárkit játéknak, akit aztán büntetlenül félredobhat?!

Ettől függetlenül: a mai napom nem volt rossz :)
Önkéntes elvonók*rába kezdünk valamikor a nyár elején kolleganőmmel... ő is koffeinfüggő, én is... ő kávézik mint a gép, rólam pedig e világon mindenki tudja, hogy Coke függő vagyok :) megpróbálunk megszabadulni ezektől :) remélhetőleg sikerrel, csak még nem tudom mi lesz a motiválás :) kinek milyen ötlete van? :)))))))

Node elnézést a nagy kirohanásért, de rohadtul pipa vagyok hogy ennyi sz*r, moslék zúdul ránk...

Ekkor volt: 2007.04.03.

Érdekes, ma egész furcsa gondolatok jártak a fejemben. Nem rosszak, csak szokatlanok.
Elgondolkoztam azon, hogy a megszokások jók-e, vagy nem árt-e néha újítani, mert hiába a megszokott a biztos (mondjuk azért közel sem, max annak érezzük), lehet hogy apróságokon múlik hogy ne fásuljunk bele mindenbe?!

Történt, hogy elhatároztam, hazafelé nem a megszokott útvonalon megyek. Tehát nem 72-es troli, és Aranytól metró, hanem kisétálok a Bajza utcán a kisföldalattiig, és onnan Deák tér és úgy metró haza.

Nos, fenomenális hatással volt rám ez az aprócska változás, így most úgy döntöttem, további apróságokon fogok változtatgani időről időre.

Hihetetlen volt. Emlékszem, mindig úgy indultam haza, hogy "na akkor a trolin megint jó sokan lesznek"... de nem folytatom, sok ilyen hülyeség jutott eszembe. Vagy épp mint egy tárgy, csak robotként mentem a megszokott útvonalon. Mérgelődve ha rámléptek, vagy épp hozzámpasszírozódtak.

De érdekes, ma nem. A Szondi utcán és a Bajzán végigsétálva önkéntelenül is vigyorogtam. És meglepően sokan mosolyogtak vissza rám. Tehát ez igaz: mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád.

A kisföldalattin szinte alig voltak, teljesen nyugodt utam volt a Deák térig. Útközben felszállt egy kismama, egy vörös hajú, beszélgetésből egyértelműen német turista lehetett. Az Oktogonnál egy 12-13 éves forma kissrác szállt fel "Istenhez vezető út" című könyvszerűséggel a kezében. Lehet, ateista vagyok, de ezt a kissrácot fiatal kora ellenére olyan pozitív kisugárzás lengte körül...

A Deákon nem rögtön szálltam át a hármas hernyóra, felmentem, és körbeszimatoltam a Gödör Klubot, jó volt az idő, a tér tele volt sütkérező, jókedvű fiatalokkal... ez sem volt rossz élmény.

Lefelé menet, BKV ellenőröket pillantottam meg. Mondjuk nem nagyon számítanak ellenségnek, hiszen azért én belátom, ördögi kör ez. A BKV azért színvonaltalan mert sok sok érdekember vezeti azt az állami multit, ugyanakkor azért is, mert rossz üzletpolitikájuk miatt nagyon sokáig teret adtak a lógóknak. Mivel megértem, hogyha mindenki megvette volna a jegyét és bérletét amióta csak lebontották a pénzbedobós kapukat (jó ég, emlékszik még rajtam kívül arra valaki?! -- ennyire öregszem?!), akkor a BKV nem itt tartana ahol most. Persze, Aba Botond urat, már amennyire neki beleszólása volt a történésekbe, sok "sorstársával" együtt már akkor el kellett volna küldeni a cégtől, amikor még ott sem voltak.

Nos, dicsekvésképp, előrántottam az éves bérletemet, az ellenőrlány (jesszus', ilyen fiatal ellenőrök is léteznek?!) mosolyogva megköszönte, és jó utat kívánt (!!!). Lehet hogy csak nekem, de ez már akkor is óriási eredmény, hogy nem savanyúan bólintott egyet csak.

És sima utam volt hazafelé. Csupa érdekes, új élménnyel.
Azt kell mondjam, az is igaz: a megszokás megmérgez.
Te is csinálj valamit másképp, és ne a rosszat keresd benne, hanem járj nyitott szemmel. Az, hogy nagyon apró jó élmények érjenek ez csak az ember nyitottságától függ.

Ekkor volt: 2007.04.01.

Na ezért megint meg leszek kövezve, de sebaj:

Azon tűnődtem, hogy az emberek miért a rosszat látják mindenben, és másokban. Miért kell megbélyegezni valakit pár mondat, mozdulat vagy akár kép alapján. Olyan könnyű ráfogni valakire aki épp elesett a mozgólépcső tetején, hogy (minden példa saját fülembe torkollott hanghullámok útján került a gondolataim közé, gyk. megtörtént esetek) "hehe, azt a béna picsát...". Érdekes, mindenki átlépett rajta, sőt, volt aki rálépett, hiszen torlódtak az emberek. De a vészleállítót ilyenkor senki nem nyomta meg. Máskor meg idióta kis takony fiúcskák hobbiból nyomogatják. Abba senki nem gondolt bele, hogy amikor én vissz*rohantam és a velem körülbelül egyidős leányzót felsegítettem, kiderült: nem béna, csak rosszul lett. Cukorbeteg. A hülye p*csa, még egészséges sem tud lenni... béna. Igaz? Istenem, szánalmas a mai fiatalok nagyrészének világképe. Egyszerűen antiszociálisak, retardáltak. Most komolyan, most az egyszer leírom: tisztelet a kivételnek, hiszen akad belőlük is bőven.

Persze, amit leírok bárki elolvassa, tudja, érzi hogy van igazságalapja. Még az is, aki nem a "tisztelt kivétel" sorait erősíti. És persze a többség, az ellenoldalról fel is háborodik az ilyeneken. De minek?! Mi értelme van annak hogy hazamegy és a szomszédnak elpanaszolja hogy "Képzelje el mit láttam..." és hogy "ezt a pofátlanságot, komolyan mondom az ilyenekkel.....". Ennek semmi értelme nincsen. Mi magyarok (mivel itt élek, csak rólunk tudok nyilatkozni) előszeretettel megyünk el a problémák mellett, mondván nem tartozik rám! És előszerettel csámcsogunk rajta később, akár felfújva is a történetet, mert ha már fröcsögünk, legyen még érdekesebb.

De miért nem lehet akkor egy taslit odavágni annak, aki mondjuk példánkból okulva hobbiból nyomogatja a vészleállítót? Kik ezek a szociálisan kívülállók, hogy szentek, és érinthetetlenek?
Vagy éppenséggel miért lettünk olyanok, akik eleve gyűlölettel, undorral, vagy akár előitéletekkel közelítik meg embertársukat. Holott lehet, a megbélyegzettnek több félnivalója van tőlünk a saját élettapasztalata alapján mint nekünk tőle. Miért?

És ha már előző írásomban belekóstoltam a fociba... illetve a szurkolókba: miért kell törni zúzni? Miért nem felfogható hogy primitív dolog amit csinálnak? Miért tudott az én két nagyapám egymás mellett ülve szurkolni, holott a két nagy "ősi ellenség" táborát erősítették?

Egyáltalán: miért kell félni egy nemzeti ünneptől, mert ott is felbukkannak ezek a primitív barmok... akiknek aztán mindegy ki hol van, és mit miért, a lényeg: mostmár van indok a balhéra. Legalábbis szerintük. A törvény pedig simogatja őket. Legalábbis tetteikhez képest. Engem nem érdekel hogy ki hova tartozik politikailag, nem érdekel hogy ki mely csapatnak szurkol abból a szempontból, hogy egyik és ehhez hasonlók közül másik sem indok arra, hogy rongáljunk, és bántsunk másokat.

Igen, sok vitába keveredtem már fentiekkel kapcsolatban, és az indok, a nagy magyarázat mindig abba fulladt mindenféle gondolatbeli erőlködést mellőző verbális visszatámadás után: "áh b..meg, ezt te nem értheted...".

Könyörgöm, normális ez az ország? Ez a világ?
Én sem vagyok matyóhímzés, de azért valami mégiscsak elválaszt engem és az én oldalamon állókat azoktól, akikből valami már hiányzik. Lehet, önhibájukon kívül, de sajnos olyanok, amilyenek.

Én nem akarok senkit megváltoztatni, eszem ágában sincsen. Viszont mindenki meg akarja váltani/változtatni a világot, és ezért bűncselekményekre is képes. De állítom: azon egyik sem gondolkozott el, hogy, nem lehet hogy önmagát kellene megváltoztatni?!

És most akkor én is megbélyegeztem azt ismeretlenül, aki 4 kilós kővel dob meg egy másik embert, vagy épp felgyújt egy autót, pusztán politikai meggyőződése miatt? Hm, érdekes. Lehet, hogy ezek a jólelkek tényleg jó emberek. Hiszen mitől jó vagy rossz egy ember? Ezt a kérdést nyitva hagyom. Mindenki gondoljon amit szeretne erről.

- Hegylakó -