Július 18.

Az utolsó bejegyzésem óta már több is mint egy év telt el, így már időszerű egy újabb összefoglaló.
Az elmúlt év elég mozgalmas volt. Röpködnek a gondolatok a fejemben, de nem akarom csak úgy idehányni őket....nézzük csak, próbálom kronológiai sorrendben.
Az akkori munkahelyemen voltak gondjaim, ami miatt időnként nagyon kiborultam. Egy ilyen gyöngyszem volt, mikor nővérem és lánya feljöttek Pestre - tudni kell, hogy nővérem utálja a nagyvárosokat és a sok embert, a forgatagot, a tömeget és mindent ami ezzel együtt jár - és úgy volt, hogy találkozunk du. 2-3 felé, el is kértem magam a főnökasszonyomtól, meg is kaptam az engedélyt arra, hogy előbb távozzak, de nem tudtam eljönni, mert éppen egy fontos ügyfél fontos ügyét kellett intézni..... most így leírva olyan bagatellnek tűnik, hogy nem álltam fel és hagytam ott a munkát. Most már mindegy. Tudom, hogy akkor nagyon fájt, és haragudtam, mérges voltam. Aztán volt még egy hasonló eset, amit az agyam már kizárt :) Tavaly, a nagyon fontos ügyfél zárásakor buktam ki, azt hiszem, az tette fel az i-re a pontot. Teljesen kifordultam önmagamból, csak pár órás alvásokra jártam haza, hétvégén azzal voltam elfoglalva, hogy hétfőn hogy fogom megoldani a felmerült problémát, hogy fogom a hetet beosztani, sőt néha (elég gyakran) bent voltam és dolgoztam. Ferivel és Borsóval alig volt pár órám itthon. Nem is igazán tudtam megmondani, mikor voltam már városligeti sétán Borsó kutyával. Kezdtem elveszteni önmagamat, ennek ellenére nem a magánéleti rész tette be a kiskaput - természetesen az is nagy mértékben közrejátszott -de a munka oldalán történt valami, ahogy említettem a nagyon fontos ügyfél éves zárásakor. Már nem tudom, hogy mi volt, az agyam szépen kitörölte a fájó emlékeket, szerencsére. Ferivel megbeszéltük, Anyuék is támogatták az ötletet, így május elején felmondtam. :) Életem legjobb döntése volt! Június hónapban már a saját vállalkozás aktív tagjaként dolgozhattam napi 8 órában. Meg kell mondanom, nagyon fura volt. Folyamatosan ott volt a gyomromban az a nyomás, időben elkészülni és ha nem lettem kész a fejben eltervezett napi munkával, jött a szokásos gyomorgörcs. Feri sokat segített, hogy le tudjam ezt vetkőzni és helyre tegyem fejben a dolgokat. Azt hiszem kellett egy fél év, amíg teljesen magam mögött tudtam hagyni a másfél éves rossz beidegződéseket, megszokásokat. És így visszanézve kellett egy jó év, mire úgy érzem, hogy végre újra önmagam vagyok :)
Anyuéktól is megkaptam a pozitív visszajelzést, miszerint eltűnt rólam az a szürkeség. :)
Tavaly sikeresen befejeztem a tb- és bérügyi szakelőadói tanfolyamot, regisztráltattam magam, így már regisztrált mérlegképes könyvelőként jegyeznek. Felvettek a fősulira is, így szeptemberben megkezdtem a sulit, és idővel a tanulást is. Nagyon élveztem az első fél évet, izgalmas volt bejárni az előadásokra, házi dolgozatokat írni, és készülni a vizsgákra. A matek volt gáz, abból kellett korrepetálásra járnom, de végül azt is sikeresen abszolváltam. Igazság szerint az első félévben nem kellett túl sokat tanulnom, megéltem az eddigi tudásomból, aminek nagyon örültem és kapóra is jött az év vége során. A vállalkozás nagyon szépen fejlődött a tavalyi évben is. Feri a vállalkozást az első fél évben teljesen egyedül vitte, és még így is eredményesebb volt, mint tavaly. Ez egy kis megnyugtatást és nyugalmat is adott neki, a 2012-es stresszes időszakot maga mögött tudta hagyni. Második félévtől már ott voltam én is, bár velem még annyira sokat nem ért, egy csomó mindent kellett megtanulnom de azt hiszem jól vettem az akadályokat. Átvettem a székhelyszolgáltatás igazgatását, amennyire tudtam és igyekeztem a  személyes vásárlók kiszolgálását, rendelés felvételt is, telefonok fogadását átvállalni. Eleinte nagyon haszontalannak éreztem magam és az előző túlhajtott időszakhoz képest teljesen úgy éreztem, hogy nem dolgozom. Vicces! Szóval tényleg így éreztem, Feri pedig mindig letorkolt, hogy milyen hülyeséget beszélek. :) Azt mondta, hogy jó volt, hogy jöttem és egy kicsit be tudtam segíteni, idővel többet is, mert ezáltal neki több ideje maradt más dolgokra, mint pl. marketing, újdonságok kitalálása, bevezetése, webshop vagy ügyfélkapu rendszer frissítése, módosítása, javítása. A tavalyi évet sikeresen zártuk, szép eredménnyel. Év vége felé a könyvelési üzletágunk is beindult, ami a következő évben is folytatódott. Év vége felé feltornyosultak a teendők a könyvelés terültén is, a suli táján is, és az üzlet egyéb frontvonalán is. Két ünnep között nem voltunk nyitva, bár azt hiszem bent voltunk egy pár napot dolgozni.
Szenteste itthon voltunk, bár nem úgy alakult ahogy terveztük. Meghitt, nyugodt napot, estét akartunk, de az ajándékok készítése miatt megint kicsit átalakult a nap. Bár kétségtelen, hogy jobban sikerült mint a tavaly előtti. Tavaly már karácsonyfánk is volt, Borsónak is tetszett, állandóan szagolgatta és azt leste, hogy mi van alatta :) Karácsonyi vacsora is volt, talán még süti is, erre már nem emlékszem. Lényeg, hogy az ajándékok elkészítése kicsit több időbe került, mint elsőre terveztem. Pedig nem nagy dolgot csináltam, karácsonyi anyagból csíkokat varrtam, kitömtem vatelinnel, majd összefontam őket, végül rögzítettem, hogy úgy is maradjon. Hát elég sokáig csináltam és talán a technikám nem volt túl jó, de nagyon lassan haladtam, igaz a mennyiség is jelentős volt (számomra). Azt hiszem tizenegy-két darabot készítettem, plusz unokahúgom lányának horgoltam egy elefántot. Azzal ment el a legtöbb időm, de megérte :) Majd ha megtalálom feltöltöm a képet a lila elefántról. Karácsony másnapján utaztunk Lőrincre, Feri még aznap haza is jött Borsóhoz, én meg maradtam pár napot még otthon. Hát biztos mozgalmas volt az otthon töltött idő, de már nem tudnám megmondani, merre voltunk, mit csináltunk. Azt biztosra veszem, hogy egy éjszakát Babinál töltöttem, azt hiszem akkor néztük a Tudor-ok sorozatot a tévében. Teljesen fel is lelkesedtem, amint rájöttem, hogy ez valamiféle folytatása lehet A másik Boley lány c. filmnek, így még év végén utána néztem a neten és meg is találtam könyvben is a folytatásokat. Gyorsan lecsaptam rájuk, és megrendeltem őket :) Tavalyi év második felében nagyon sokat olvastam. A Harry Potterből két-három könyvet biztos, Stuart Maria c. könyvet is elkezdtem, nagyon érdekesnek találtam, de egyszerűen nem bírtam befejezni. A végén már annyira érződik, hogy a Stuart Maria a vesztébe rohan, és ezt taglalja, a folyamatos kínját, szenvedését, hogy érzi ő is cselekményei vészes terhét, következményeit, de nem bír máshogy dönteni, máshogy cselekedni. Teljesen elvakította a szerelem, a birtoklásvágy, a féltékenység és a kétségbeesés. Szóval a végét még nem olvastam el, de szándékozom.
Tavaly nyáron Anyu, Szandi és Babi nálunk nyaralt egy hosszú hétvégét. Voltunk a Vidámparkban, ami tavaly üzemelt utoljára. A nyár végeztével bezárja kapuit véglegesen és az Állatkert veszi át a helyét.
Aztán egy napot a Várban a Mesterségek ünnepén töltöttünk. Szép időnk volt, jó meleg volt, élveztük is, mert nem volt olyan tömegnyomor mint lenni szokott. Gyanítom kifogtuk. Babi is elég jól bírta így, hogy nem volt tömeg, nem volt olyan lökdösődés. Azért annak örült, hogy csak két nap volt, többet nem bírt volna ki :) Szandi még maradt velünk két hetet. Abból egy hetet velünk volt a munkahelyen, kapott egy-két feladatot, hogy ne unatkozzon, és egy Első csók könyvet, hogy legyen egy kis szórakozása is. A héten kiolvastuk, hol én olvastam hangosan, hol ő. :) A második hetet táborozással töltötte. Reggel elkísértem Budára a táborhelyre, majd délután mentem érte. Volt hogy bicikliztünk, volt hogy tömegközlekedést használtunk. A két hét alatt jutott idő egy kis százalékszámításra is, no meg felfrissítettük a szorzás, osztás szépségeit. Voltak nehéz pillanatok, és néha örültem, hogy este van, és lefekszünk aludni, de azt hiszem ezt ő sem különben élte meg.
Az idei első fél év számomra versenyfutás volt az idővel. A suliba alig jártam be, egyszerűen nem volt időm a napi teendők mellett, természetesen tanulni sem tanultam, örültem, ha az anyagot összekapartam valahogy, bár azért sem törtem magam nagyon. A vállalkozás az idén valahogy berobbant. Őrült tempóval indult, és a többi hónap is elég erősre sikeredett. A könyvelős ügyfelek is gyarapodtak, voltak akiknek még az előéletüket kellett helyrerázni, aztán adóhatósági ellenőrzés.....szóval csupa nyalánkság. Nem bántam, élveztem, amennyire tudtam, csak úgy éreztem, hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Kezdtem fejben rendezni a fontossági sorrendeket, mikor mivel kell végeznem elsőként. A bevallások, mérlegek időben elkészültek, beküldésre kerültek. Ez volt számomra a legfontosabb. Csak ez után jöhetett a suli. A vizsgákat is ehhez igazítottam, június első két hetére az összeset. Sokat nem tudtam rá tanulni, de még így sikerült a nagyját teljesítenem. Matek és statisztika maradt, amiből terveim szerint szeptemberben fogok VK-zni. Elvileg nyáron lesz időm felkészülni....így volt a terv, de még semmit nem tanultam. Egyszerűen nem bírtam rávenni magam. Úgy örülök, hogy nincs semmi kötelező itthoni feladat, a házimunkán kívül. Majd persze fogok a tanulásra is időt fordítani, és itt a majd szón van a hangsúly :)
Feri eszméletlen fejlődést produkált az idei évben. A tevékenységünk több szolgáltatással is tudott bővülni, és úgy tűnik van is rá igény. Nem szeretnék itt most konkrétumokról beszélni céges dolgokkal kapcsolatban, de Feri eszméletlen energiát öl a cégbe, folyamatosan keresi az újat, a minőségibb szolgáltatásnyújtást és a folyamatos újdonságokat. Már most látjuk, hogy meghozta eredményét a munka, ennek köszönhetően tudott Feri új szolgáltatásokat bevezetni. A visszajelzések pedig pozitívak! A napi idegeskedések azért még megvannak, de ezek a vállalkozás életével együtt járnak. Amennyire lehet, próbáljuk kiküszöbölni őket, de elég nehéz mikor egy másik cég megbízhatóságán, szavahihetőségén és teljesítésén, annak minőségén múlik a mi vállalásunk teljesítése. Ez mindig bosszantó és kiveri a biztosítékot, mikor kiderül, hogy nem azt kaptuk amit kértünk, nem úgy kaptuk, nem kaptuk.....
Idén van még három kiemelendő esemény, mégpedig hogy március végén megszületett unokahúgom, Adriék második kislánya, Bella. Nagyon kis tündéri, nyugis kislány. Eközben Grétus már olyan nagy lány lett, egyfolytában csacsog, be nem áll a szája :)
A másik, hogy Szandi idén ballagott az általánosból és úgy döntött, hogy édesanyja, drága Nővérem nyomdokaiba lép és vegyész lesz ő is. A tanulmányait az utóbbi időben eléggé elhanyagolta, és a társaság sem a legjobb, amit választott. Erre mi sem ékesebb példa, mint a júniusi összezörrenésünk / veszekedésünk. Nem részletezem, mert 2× ennyit írnék. Lényeg, hogy szemtelen kamasz.
Szintén júniusban volt Irikov Adri barátnőm esküvője! :) Nagyon szép volt a szertartás, és a lagzin is nagyon jól éreztük magunkat. Még Feri is elismeréssel szólt róla, pedig ő nagyon nem bírja a lagzikat, de ez kifejezetten a kedvére volt. Jól éreztük magunkat, még táncoltunk is :) Jó volt Adrit és Zolit ilyen boldognak látni. Biztos máskor is boldogok, csak nem láttam már őket, háát egy éve már biztos.
Jut eszembe még egy-két megemlítendő idei esemény: Barátnőim, Lotti és Orsi idén adtak életet kisfiúknak. Viki pedig október elejére várja a babát. Ez az év egy baby-boom az én baráti és rokoni körömben. Rokoni körömben is, mert most jut eszembe, hogy unokahúgomon kívül, unokabátyám, Roli is apa lett idén, és azt hiszem, hogy unokaöcsémnek is idén született meg második fia. Szóval baba szempontjából termékeny volt ez az év :)
És akkor a legvégén még időznék egy kicsit a könyveknél is. Idei első könyvem a Téli fagyi volt. Kellemes, humoros, könnyed olvasmány. Ezzel indítottam az évemet. Akkor még arra gondoltam, milyen jó lenne, ha minden hónapban el tudnék olvasni egy könyvet, egy jó könyvet. Már akkor éreztem, hogy ez nem fog összejönni, még nem, ezért nem is határoztam el magam. A Téli fagyi után olvastam a Boleyn örökség c. könyvet, amiben történelmi vonal mellett egy jó nagy adag léhaság, szajhaság, becsvágy is előtérbe került. A kor szellemét valami ilyesminek képzelem - de ebben semmi tudományos háttérismeret nincs, csak amit a filmekből, könyvekből rám ragadt. Összességben tetszett, pont azért, mert a töri valahogy soha nem állt még össze egy nagy egésszé a fejemben, és ez is meg a Stuart Maria c. könyv is sokat segít, hogy helyre tegyem történelem-tudásomat. Sikerült beszereznem a Csapda c. könyvet. Még kamaszkoromban olvastam, és emlékeztem, hogy nagyon jó volt. Ez alkalommal nem nyújtott olyan nagy élményt, mint ahogy emlékeztem rá, de kétségtelenül jó volt. Komolyabb, mint az előző két könyv amit olvastam, az biztos. A következő könyvem egy könnyed, romantikus (hát igen tini) regény volt: Anna és a francia csók. Ez eddig a legjobb tini regény, amit olvastam. Az Első Csók könyveket is szeretjük, ez hasonlít is rá, annyi különbséggel, hogy az Anna és a francia csók hosszabb, ezáltal van idő, hogy a karaktereket, az eseményeket jobban kibontsa az írónő. Van benne egy kis francia történelem - no nem sok, de legalább van benne, épp elegendő szerintem -, van benne szó a tanulás fontosságáról, hogy tenni kell azért, hogy elérd azt amit a jövőben munkádként tenni szeretnél, és végre nem volt ciki, ha valaki tanul, nem kellett érte szégyenkeznie. Volt benne szerintem egy kis amerikai önkritika vagy legalábbis összehasonlítás egy amerikai és egy európai élet között, és részemről az európai nyert. A barátság, család fontossága, hogy nem mindig a saját fejünk után kell menni és azt hinni, hogy teljesen egyértelmű, hogy tudjuk mi történik, ezért nem kérdezzük, beszéljük meg a másikkal, egyszerűen csak haragszunk rá, és nem beszélünk vele, büntetés gyanánt. Szóval egyszerűen csak annyi, hogy jobb ha beszélünk a dolgokról, még ha azt is hisszük, hogy tudjuk, hogy a másik mit miért tesz, mert bizony ez az esetek többségében nem így van. Nekem elég két lábon állónak tűnt a regény, annak ellenére, hogy gazdag emberek csemetéiről van benne szó. Ja és a szerelmi szál, az szerintem nagyon jó! :) Én kétszer is elolvastam a könyvet. (Erről eszembe jut egy filmjelent, amikor a dolgozó isteniti a főnök által írt könyvet, és hozzáteszi, hogy kétszer is olvasta. Mire a főnök fapofával csak annyit mond, Miért? Elsőre nem volt érthető? Ha-ha-ha :D ) Annyira megihletett, hogy arra gondoltam, meg kellene rajzolnom pl. képregénybe. :)
Volt még egy könyv idén az Előbb utóbb szerelem c. könyv. Nem tudott lekötni. Egy idő után kezdtem úgy érezni, mintha egy szappanoperát "látnék". Amint erre rájöttem, mégjobban elment tőle a kedvem. Azt hiszem ez az a kategória, amit nem szeretnék. Van rá esély, hogy egyszer elolvasom, de nem most, az tuti.
Hazavittem Anyunak is a könyveket, olvasni, mindig szeretjük megosztani egymással az élményeket. A keresztanya c. könyv volt az amit a vonaton, úton hazafélé kezdtem el olvasni unalmamban. Arra számítottam, hogy ugyanolyan lötyke lesz, mint az előbb említett. Hát kezdetnek elég rosszul indult, majdnem félre is dobtam, de szerencsére nem tettem. Még nem sikerült végig elolvasnom, mert otthon hagytam Anyunak, végülis neki vittem olvasni, de már nagyon várom, hogy folytathassam. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz. Egy baráti társaság életét mutatja be, esetenként több szemszögből is betekintést nyerünk. Érdekes, mindennapi eseményekkel foglalkozik, mint család, kamasz gyerek, szingli nő, aki nem akar szingli lenni, feleség, aki terhes akar lenni, de nem tud, anya-lánya viszony, a régmúlt képek árnyékai..... Nekem tetszik, úgy gondolom érdemes elolvasni.....bár mivel még nem olvastam végig, ez amolyan megelőlegezett bizalom.
Jaaaaa, és van a könyv, amit Anyu már tavaly itthagyott nekem olvasni: A katedrális. Elkezdtem olvasni, de annyira brutál, nyers erő, hogy nem bírok túl sokat olvasni belőle egyszerre.
Borzasztó, de az jutott az eszembe, hogy ettől a sok "nyál" könyvtől teljesen elment az ízlésem, és emiatt nem tudom rendesen olvasni ezt a könyvet. Végülis akárhogy is van, mindegy, megvisel, így apránként tudok vele csak haladni.
Hát egyszer ennyit, azt hiszem így is túlléptem a kívánt mennyiséget :)

Csöpp