A Fogalomtárban már van néhány bejegyzés, de olyan fura, hogy nem tudom már, mit kéne még beírni. Mostanra annyira belémivódott a sok szakmai kifejezés, azok jelentései, hogy már nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni. Sok mindenre érzem úgy, hogy hát ezt biztos mindenki tudja. Aminek nagyon örülök, hogy a Lépésről lépésre részből is már kettő mondhatni kész, ott még nagyon sok írnivaló lesz, de az biztos, nagy segítség lesz a vállalkozni vágyóknak. Itt is olyan gondom van, hogy vajon mennyire beszéljek dolgokról részletesen, hogy megértse, de hasznos tudás is legyen mögötte. Nehéz.
Végre a könyvelési díjakat is megszültem. Sok variáció volt, mire végre ez így kialakult. Csináltam egy Adónaptárt is, ami remélem sok vállalkozó örömére fog szolgálni :)
Közben volt egy kis idegeskedés is, mert a munkahelyemen csak két közvetlen kolléganőmnek említettem a dolgot, hogy mik vannak készülőben. Egyik nap pedig a másik messzi kolléganő telefonált és nem is tőlem, hanem egy másik kolleginától kérdezte, hogy tényleg ez így van? Mert ő meg rátalált az oldalra. Hát akkor kicsit bestresszeltem, hogy ha ez a lány ilyen pletykás, akkor már a főnökséget is értesítette, hogy képzeld..... No, két napig gondolkodtam rajta, hogy szólni kéne, mert lényegében őket is be akarom vonni az üzletbe, de aztán úgy döntöttem, hogy nem. Végülis semmi rosszat nem tettem, miért is kéne nekem erről beszámolnom. Amikor pedig itt lesz az ideje a közös üzletnek, akkor majd beszélek velük. Azért attól napokig nem tértem magamhoz, hogy mikor én beszéltem telefonon ezzel a messzi kolleginával nekem egy büdös szót nem szólt, nem érdeklődött a dologról - pedig "tudom", hogy a másik kollégámat biztos faggatja. Olyan nem szép dolog ez! Nem is értem, hogy az emberek miért ilyenek. No mindegy, mindenkire nem lehetek hatással....:D nem mintha az segítene :D
Kicsit szét vagyok zuhanva mostanában, pedig igyekszem mindenre és mindenkire odafigyelni. Múlt hónapban kétszer is voltam szüleimnél látogatóban, egyszer még a csajokkal is össze tudtuk hozni a talit. Azt hiszem az a legnagyobb bajom, hogy nem találkozom velük eleget. Teljesen belefeledkezem a munkába...Már nem tetszik ez az élet. Régen nem értettem, miért olyan nagy gond, ha valaki karrierista. Sikeres, gazdag, szép, talpraesett és megoldja az életét, jól érzi magát. Valami ilyesmit képzeltem róluk. De most úgy érzem, hogy én is karrierista lettem, és nem tetszik. Lehet, hogy hülye vagyok, és nem is vagyok karrierista :) de akkor sem jó így, ahogy most van. Semmire nincs időm, úgy érzem, amikor meg van egy kis időm, csak ülök tanácstalanul, hogy most akkor mit is csináljak? Persze nem órákat, meg félórákat, kb. 10 másodperc és már meg is van, hogy akkor ennek kéne nekiállni. Sok mindent halogatok, és félretolom, így elég sok tennivaló felhalmozódott. Ez sem tetszik és nem is értem magam, miért csinálok ilyet. Jó lenne, ha végre felébrednék az álomvilágomból :) Azt hiszem az segítene. Teljes paradoxon, de néha azt gondolom, azért vagyok ilyen, mert túl sok időm van elmélkedni ilyeneken és már jódolgomban nem tudom, hogy mihez kezdjek :) Elég gáz :)
KCS
