Van egy lakásom a József Attila lakótelepen, bérlők lakják, minden rendben van. Elért minket is a fűtéshálózat-korszerűsítés, első körben a termosztátok felszerelésével. Három nappal előtte hívott a közös képviselő, megbeszéltük, minden rendben, megyek. Másnap hív a bérlőm távoli rokona (nagynéni azt hiszem), hogy menjek, mert nem tudják megoldani hogy lekapják a mosdót a fürdőszobában, így azt nekem kell leszedni. Rendben, megyek, megoldom. Aztán egy nappal előtte hív az egyik bérlősrác, hogy oké, meg van oldva, igaz: egy nappal azelőtt, hogy nekem oda kéne mennem. Ez tök jó. Szombaton van a műszaki átvétel, azaz nyomáspróba. Odamentünk 8-ra, mert azt az infót kaptam korábban hogy délelőtt 8-10 között töltik a rendszert, akkor veszik át, legkésőbb 10-kor. A ház előtt ráköszöntem egy lépcsőházi egyedre, aki a szokásos burzsuj bunkóságával köszönni nem nagyon szándékozott, inkább locsolta a szemben lévő ház gyepét a társasház közös vizével :) na, részletekbe ennyire nem mennék bele, a lényeg: szerinte 1-kor lesz az átvétel (szombaton jobb dolgom is lett volna, mint egy lakott lakásban ülni és várni). A dolgok kézbevétele után megkerestük a szerelőket, normális társaság, jöttek 1 órán belül nézni hogy van-e baj, majd még egyszer.
Eközben egy öregasszony betipegett a lakásba (bár nem értem hogyan veszi a bátorságot alapból), és kapásból nekem szegez egy kérdést, mielőtt kitessékeltem volna a lépcsőházba: "- hol volt maga, amikor hívtam?" No, KisCsücsök most végre látta, milyen vagyok ha valaki lerohan éktelen hülyeséggel. Szó szót követett, a lényeg az volt, hogy egy számomra igazából ismeretlen ember követeli a telefonköltségének kifizetését azért, mert felhívott. Jelzem nincs közöm hozzá. Egy másik lakásban lakik. Szerintem mégcsak nem is tulajdonos, max. haszonélvező. Szóval az agyam elállt :)
Aztán megcsináltam szerencsétlen bérlősrácoknak a villanyt. A rosszmájúságom itt sem enged elsiklani afelett a tény felett, hogy fent nevezett öregasszony lánya anno jelezte hogy megpróbálták bekötni, de nem megy. Ne feledjük, egy csillár bekötéséről van szó, szimpla egyszerű kapcsolóra. Azért a hibalehetőségek itt sem foglalnának el egy kisméretű post-it lapocskát :) De elkövették az összes hibát. A csillárnál két fázis volt bekötve, a kapcsolónál pedig csak a fázis, a lámpához futó vezeték le volt szigszalagozva'. Apám, hát én ilyet régen láttam :)
Node minden megvolt, és mehettünk is haza.
Egy érdekes tanulságot viszont le tudtam szűrni. Igazából emlék volt, ami újra felsejlett. Mégpedig az, hogy az emberek mennyire szeretik az események, tények valódi mivoltát felnagyítani. Ez réges-régen, még a társasházkezelős időkben is nap-mint-nap jelen volt az életemben, ma is jelen van, de szerencsére mivel én vagyok a főnök: azért a bolhából max. hangyát lehet csinálni :) Szóval nem értem mire a sok telefon, a hú, nem tudják megoldani, és jajj, mert így borul az egész ház korszerűsítése stb. Komolyan. Szerelők, valószínűleg találkoztak már sokkal nagyobb gebaszokkal is, minthogy a mosdókagyló túl közel van az elzáróhoz. Simán megoldották, a villanyt simán megoldottam (ezzel is kínlódtak úgy 3 hónapot, már a "villanyszerelő-ismerősünk-gyerekének-a-barátnőjének-a-villanyszerelő-apukája" szakvéleménye is megvolt, miszerint a falban kell vezetéket cserélni :) LOL)
Pár napja elszakadt bennem a türelem húrja, nem vagyok hajlandó türelmesnek lenni. Ez igaz a munkahelyemre ugyanúgy, mint az ilyen hülyeségekre. A tény, ami felmerülésekor 100%-ot képvisel, nehogymár egy telefonálás után 150%-osra felnagyítva érjen el hozzám. Nemár. Emberek, ne legyünk bulvárszintűek. Pedig azok vagytok. És utálom ezt. Utállak titeket ezért :)))) persze, tisztelet a kivételnek.
- ncs -
