Július 18.

Az utolsó bejegyzésem óta már több is mint egy év telt el, így már időszerű egy újabb összefoglaló.
Az elmúlt év elég mozgalmas volt. Röpködnek a gondolatok a fejemben, de nem akarom csak úgy idehányni őket....nézzük csak, próbálom kronológiai sorrendben.
Az akkori munkahelyemen voltak gondjaim, ami miatt időnként nagyon kiborultam. Egy ilyen gyöngyszem volt, mikor nővérem és lánya feljöttek Pestre - tudni kell, hogy nővérem utálja a nagyvárosokat és a sok embert, a forgatagot, a tömeget és mindent ami ezzel együtt jár - és úgy volt, hogy találkozunk du. 2-3 felé, el is kértem magam a főnökasszonyomtól, meg is kaptam az engedélyt arra, hogy előbb távozzak, de nem tudtam eljönni, mert éppen egy fontos ügyfél fontos ügyét kellett intézni..... most így leírva olyan bagatellnek tűnik, hogy nem álltam fel és hagytam ott a munkát. Most már mindegy. Tudom, hogy akkor nagyon fájt, és haragudtam, mérges voltam. Aztán volt még egy hasonló eset, amit az agyam már kizárt :) Tavaly, a nagyon fontos ügyfél zárásakor buktam ki, azt hiszem, az tette fel az i-re a pontot. Teljesen kifordultam önmagamból, csak pár órás alvásokra jártam haza, hétvégén azzal voltam elfoglalva, hogy hétfőn hogy fogom megoldani a felmerült problémát, hogy fogom a hetet beosztani, sőt néha (elég gyakran) bent voltam és dolgoztam. Ferivel és Borsóval alig volt pár órám itthon. Nem is igazán tudtam megmondani, mikor voltam már városligeti sétán Borsó kutyával. Kezdtem elveszteni önmagamat, ennek ellenére nem a magánéleti rész tette be a kiskaput - természetesen az is nagy mértékben közrejátszott -de a munka oldalán történt valami, ahogy említettem a nagyon fontos ügyfél éves zárásakor. Már nem tudom, hogy mi volt, az agyam szépen kitörölte a fájó emlékeket, szerencsére. Ferivel megbeszéltük, Anyuék is támogatták az ötletet, így május elején felmondtam. :) Életem legjobb döntése volt! Június hónapban már a saját vállalkozás aktív tagjaként dolgozhattam napi 8 órában. Meg kell mondanom, nagyon fura volt. Folyamatosan ott volt a gyomromban az a nyomás, időben elkészülni és ha nem lettem kész a fejben eltervezett napi munkával, jött a szokásos gyomorgörcs. Feri sokat segített, hogy le tudjam ezt vetkőzni és helyre tegyem fejben a dolgokat. Azt hiszem kellett egy fél év, amíg teljesen magam mögött tudtam hagyni a másfél éves rossz beidegződéseket, megszokásokat. És így visszanézve kellett egy jó év, mire úgy érzem, hogy végre újra önmagam vagyok :)
Anyuéktól is megkaptam a pozitív visszajelzést, miszerint eltűnt rólam az a szürkeség. :)
Tavaly sikeresen befejeztem a tb- és bérügyi szakelőadói tanfolyamot, regisztráltattam magam, így már regisztrált mérlegképes könyvelőként jegyeznek. Felvettek a fősulira is, így szeptemberben megkezdtem a sulit, és idővel a tanulást is. Nagyon élveztem az első fél évet, izgalmas volt bejárni az előadásokra, házi dolgozatokat írni, és készülni a vizsgákra. A matek volt gáz, abból kellett korrepetálásra járnom, de végül azt is sikeresen abszolváltam. Igazság szerint az első félévben nem kellett túl sokat tanulnom, megéltem az eddigi tudásomból, aminek nagyon örültem és kapóra is jött az év vége során. A vállalkozás nagyon szépen fejlődött a tavalyi évben is. Feri a vállalkozást az első fél évben teljesen egyedül vitte, és még így is eredményesebb volt, mint tavaly. Ez egy kis megnyugtatást és nyugalmat is adott neki, a 2012-es stresszes időszakot maga mögött tudta hagyni. Második félévtől már ott voltam én is, bár velem még annyira sokat nem ért, egy csomó mindent kellett megtanulnom de azt hiszem jól vettem az akadályokat. Átvettem a székhelyszolgáltatás igazgatását, amennyire tudtam és igyekeztem a  személyes vásárlók kiszolgálását, rendelés felvételt is, telefonok fogadását átvállalni. Eleinte nagyon haszontalannak éreztem magam és az előző túlhajtott időszakhoz képest teljesen úgy éreztem, hogy nem dolgozom. Vicces! Szóval tényleg így éreztem, Feri pedig mindig letorkolt, hogy milyen hülyeséget beszélek. :) Azt mondta, hogy jó volt, hogy jöttem és egy kicsit be tudtam segíteni, idővel többet is, mert ezáltal neki több ideje maradt más dolgokra, mint pl. marketing, újdonságok kitalálása, bevezetése, webshop vagy ügyfélkapu rendszer frissítése, módosítása, javítása. A tavalyi évet sikeresen zártuk, szép eredménnyel. Év vége felé a könyvelési üzletágunk is beindult, ami a következő évben is folytatódott. Év vége felé feltornyosultak a teendők a könyvelés terültén is, a suli táján is, és az üzlet egyéb frontvonalán is. Két ünnep között nem voltunk nyitva, bár azt hiszem bent voltunk egy pár napot dolgozni.
Szenteste itthon voltunk, bár nem úgy alakult ahogy terveztük. Meghitt, nyugodt napot, estét akartunk, de az ajándékok készítése miatt megint kicsit átalakult a nap. Bár kétségtelen, hogy jobban sikerült mint a tavaly előtti. Tavaly már karácsonyfánk is volt, Borsónak is tetszett, állandóan szagolgatta és azt leste, hogy mi van alatta :) Karácsonyi vacsora is volt, talán még süti is, erre már nem emlékszem. Lényeg, hogy az ajándékok elkészítése kicsit több időbe került, mint elsőre terveztem. Pedig nem nagy dolgot csináltam, karácsonyi anyagból csíkokat varrtam, kitömtem vatelinnel, majd összefontam őket, végül rögzítettem, hogy úgy is maradjon. Hát elég sokáig csináltam és talán a technikám nem volt túl jó, de nagyon lassan haladtam, igaz a mennyiség is jelentős volt (számomra). Azt hiszem tizenegy-két darabot készítettem, plusz unokahúgom lányának horgoltam egy elefántot. Azzal ment el a legtöbb időm, de megérte :) Majd ha megtalálom feltöltöm a képet a lila elefántról. Karácsony másnapján utaztunk Lőrincre, Feri még aznap haza is jött Borsóhoz, én meg maradtam pár napot még otthon. Hát biztos mozgalmas volt az otthon töltött idő, de már nem tudnám megmondani, merre voltunk, mit csináltunk. Azt biztosra veszem, hogy egy éjszakát Babinál töltöttem, azt hiszem akkor néztük a Tudor-ok sorozatot a tévében. Teljesen fel is lelkesedtem, amint rájöttem, hogy ez valamiféle folytatása lehet A másik Boley lány c. filmnek, így még év végén utána néztem a neten és meg is találtam könyvben is a folytatásokat. Gyorsan lecsaptam rájuk, és megrendeltem őket :) Tavalyi év második felében nagyon sokat olvastam. A Harry Potterből két-három könyvet biztos, Stuart Maria c. könyvet is elkezdtem, nagyon érdekesnek találtam, de egyszerűen nem bírtam befejezni. A végén már annyira érződik, hogy a Stuart Maria a vesztébe rohan, és ezt taglalja, a folyamatos kínját, szenvedését, hogy érzi ő is cselekményei vészes terhét, következményeit, de nem bír máshogy dönteni, máshogy cselekedni. Teljesen elvakította a szerelem, a birtoklásvágy, a féltékenység és a kétségbeesés. Szóval a végét még nem olvastam el, de szándékozom.
Tavaly nyáron Anyu, Szandi és Babi nálunk nyaralt egy hosszú hétvégét. Voltunk a Vidámparkban, ami tavaly üzemelt utoljára. A nyár végeztével bezárja kapuit véglegesen és az Állatkert veszi át a helyét.
Aztán egy napot a Várban a Mesterségek ünnepén töltöttünk. Szép időnk volt, jó meleg volt, élveztük is, mert nem volt olyan tömegnyomor mint lenni szokott. Gyanítom kifogtuk. Babi is elég jól bírta így, hogy nem volt tömeg, nem volt olyan lökdösődés. Azért annak örült, hogy csak két nap volt, többet nem bírt volna ki :) Szandi még maradt velünk két hetet. Abból egy hetet velünk volt a munkahelyen, kapott egy-két feladatot, hogy ne unatkozzon, és egy Első csók könyvet, hogy legyen egy kis szórakozása is. A héten kiolvastuk, hol én olvastam hangosan, hol ő. :) A második hetet táborozással töltötte. Reggel elkísértem Budára a táborhelyre, majd délután mentem érte. Volt hogy bicikliztünk, volt hogy tömegközlekedést használtunk. A két hét alatt jutott idő egy kis százalékszámításra is, no meg felfrissítettük a szorzás, osztás szépségeit. Voltak nehéz pillanatok, és néha örültem, hogy este van, és lefekszünk aludni, de azt hiszem ezt ő sem különben élte meg.
Az idei első fél év számomra versenyfutás volt az idővel. A suliba alig jártam be, egyszerűen nem volt időm a napi teendők mellett, természetesen tanulni sem tanultam, örültem, ha az anyagot összekapartam valahogy, bár azért sem törtem magam nagyon. A vállalkozás az idén valahogy berobbant. Őrült tempóval indult, és a többi hónap is elég erősre sikeredett. A könyvelős ügyfelek is gyarapodtak, voltak akiknek még az előéletüket kellett helyrerázni, aztán adóhatósági ellenőrzés.....szóval csupa nyalánkság. Nem bántam, élveztem, amennyire tudtam, csak úgy éreztem, hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Kezdtem fejben rendezni a fontossági sorrendeket, mikor mivel kell végeznem elsőként. A bevallások, mérlegek időben elkészültek, beküldésre kerültek. Ez volt számomra a legfontosabb. Csak ez után jöhetett a suli. A vizsgákat is ehhez igazítottam, június első két hetére az összeset. Sokat nem tudtam rá tanulni, de még így sikerült a nagyját teljesítenem. Matek és statisztika maradt, amiből terveim szerint szeptemberben fogok VK-zni. Elvileg nyáron lesz időm felkészülni....így volt a terv, de még semmit nem tanultam. Egyszerűen nem bírtam rávenni magam. Úgy örülök, hogy nincs semmi kötelező itthoni feladat, a házimunkán kívül. Majd persze fogok a tanulásra is időt fordítani, és itt a majd szón van a hangsúly :)
Feri eszméletlen fejlődést produkált az idei évben. A tevékenységünk több szolgáltatással is tudott bővülni, és úgy tűnik van is rá igény. Nem szeretnék itt most konkrétumokról beszélni céges dolgokkal kapcsolatban, de Feri eszméletlen energiát öl a cégbe, folyamatosan keresi az újat, a minőségibb szolgáltatásnyújtást és a folyamatos újdonságokat. Már most látjuk, hogy meghozta eredményét a munka, ennek köszönhetően tudott Feri új szolgáltatásokat bevezetni. A visszajelzések pedig pozitívak! A napi idegeskedések azért még megvannak, de ezek a vállalkozás életével együtt járnak. Amennyire lehet, próbáljuk kiküszöbölni őket, de elég nehéz mikor egy másik cég megbízhatóságán, szavahihetőségén és teljesítésén, annak minőségén múlik a mi vállalásunk teljesítése. Ez mindig bosszantó és kiveri a biztosítékot, mikor kiderül, hogy nem azt kaptuk amit kértünk, nem úgy kaptuk, nem kaptuk.....
Idén van még három kiemelendő esemény, mégpedig hogy március végén megszületett unokahúgom, Adriék második kislánya, Bella. Nagyon kis tündéri, nyugis kislány. Eközben Grétus már olyan nagy lány lett, egyfolytában csacsog, be nem áll a szája :)
A másik, hogy Szandi idén ballagott az általánosból és úgy döntött, hogy édesanyja, drága Nővérem nyomdokaiba lép és vegyész lesz ő is. A tanulmányait az utóbbi időben eléggé elhanyagolta, és a társaság sem a legjobb, amit választott. Erre mi sem ékesebb példa, mint a júniusi összezörrenésünk / veszekedésünk. Nem részletezem, mert 2× ennyit írnék. Lényeg, hogy szemtelen kamasz.
Szintén júniusban volt Irikov Adri barátnőm esküvője! :) Nagyon szép volt a szertartás, és a lagzin is nagyon jól éreztük magunkat. Még Feri is elismeréssel szólt róla, pedig ő nagyon nem bírja a lagzikat, de ez kifejezetten a kedvére volt. Jól éreztük magunkat, még táncoltunk is :) Jó volt Adrit és Zolit ilyen boldognak látni. Biztos máskor is boldogok, csak nem láttam már őket, háát egy éve már biztos.
Jut eszembe még egy-két megemlítendő idei esemény: Barátnőim, Lotti és Orsi idén adtak életet kisfiúknak. Viki pedig október elejére várja a babát. Ez az év egy baby-boom az én baráti és rokoni körömben. Rokoni körömben is, mert most jut eszembe, hogy unokahúgomon kívül, unokabátyám, Roli is apa lett idén, és azt hiszem, hogy unokaöcsémnek is idén született meg második fia. Szóval baba szempontjából termékeny volt ez az év :)
És akkor a legvégén még időznék egy kicsit a könyveknél is. Idei első könyvem a Téli fagyi volt. Kellemes, humoros, könnyed olvasmány. Ezzel indítottam az évemet. Akkor még arra gondoltam, milyen jó lenne, ha minden hónapban el tudnék olvasni egy könyvet, egy jó könyvet. Már akkor éreztem, hogy ez nem fog összejönni, még nem, ezért nem is határoztam el magam. A Téli fagyi után olvastam a Boleyn örökség c. könyvet, amiben történelmi vonal mellett egy jó nagy adag léhaság, szajhaság, becsvágy is előtérbe került. A kor szellemét valami ilyesminek képzelem - de ebben semmi tudományos háttérismeret nincs, csak amit a filmekből, könyvekből rám ragadt. Összességben tetszett, pont azért, mert a töri valahogy soha nem állt még össze egy nagy egésszé a fejemben, és ez is meg a Stuart Maria c. könyv is sokat segít, hogy helyre tegyem történelem-tudásomat. Sikerült beszereznem a Csapda c. könyvet. Még kamaszkoromban olvastam, és emlékeztem, hogy nagyon jó volt. Ez alkalommal nem nyújtott olyan nagy élményt, mint ahogy emlékeztem rá, de kétségtelenül jó volt. Komolyabb, mint az előző két könyv amit olvastam, az biztos. A következő könyvem egy könnyed, romantikus (hát igen tini) regény volt: Anna és a francia csók. Ez eddig a legjobb tini regény, amit olvastam. Az Első Csók könyveket is szeretjük, ez hasonlít is rá, annyi különbséggel, hogy az Anna és a francia csók hosszabb, ezáltal van idő, hogy a karaktereket, az eseményeket jobban kibontsa az írónő. Van benne egy kis francia történelem - no nem sok, de legalább van benne, épp elegendő szerintem -, van benne szó a tanulás fontosságáról, hogy tenni kell azért, hogy elérd azt amit a jövőben munkádként tenni szeretnél, és végre nem volt ciki, ha valaki tanul, nem kellett érte szégyenkeznie. Volt benne szerintem egy kis amerikai önkritika vagy legalábbis összehasonlítás egy amerikai és egy európai élet között, és részemről az európai nyert. A barátság, család fontossága, hogy nem mindig a saját fejünk után kell menni és azt hinni, hogy teljesen egyértelmű, hogy tudjuk mi történik, ezért nem kérdezzük, beszéljük meg a másikkal, egyszerűen csak haragszunk rá, és nem beszélünk vele, büntetés gyanánt. Szóval egyszerűen csak annyi, hogy jobb ha beszélünk a dolgokról, még ha azt is hisszük, hogy tudjuk, hogy a másik mit miért tesz, mert bizony ez az esetek többségében nem így van. Nekem elég két lábon állónak tűnt a regény, annak ellenére, hogy gazdag emberek csemetéiről van benne szó. Ja és a szerelmi szál, az szerintem nagyon jó! :) Én kétszer is elolvastam a könyvet. (Erről eszembe jut egy filmjelent, amikor a dolgozó isteniti a főnök által írt könyvet, és hozzáteszi, hogy kétszer is olvasta. Mire a főnök fapofával csak annyit mond, Miért? Elsőre nem volt érthető? Ha-ha-ha :D ) Annyira megihletett, hogy arra gondoltam, meg kellene rajzolnom pl. képregénybe. :)
Volt még egy könyv idén az Előbb utóbb szerelem c. könyv. Nem tudott lekötni. Egy idő után kezdtem úgy érezni, mintha egy szappanoperát "látnék". Amint erre rájöttem, mégjobban elment tőle a kedvem. Azt hiszem ez az a kategória, amit nem szeretnék. Van rá esély, hogy egyszer elolvasom, de nem most, az tuti.
Hazavittem Anyunak is a könyveket, olvasni, mindig szeretjük megosztani egymással az élményeket. A keresztanya c. könyv volt az amit a vonaton, úton hazafélé kezdtem el olvasni unalmamban. Arra számítottam, hogy ugyanolyan lötyke lesz, mint az előbb említett. Hát kezdetnek elég rosszul indult, majdnem félre is dobtam, de szerencsére nem tettem. Még nem sikerült végig elolvasnom, mert otthon hagytam Anyunak, végülis neki vittem olvasni, de már nagyon várom, hogy folytathassam. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz. Egy baráti társaság életét mutatja be, esetenként több szemszögből is betekintést nyerünk. Érdekes, mindennapi eseményekkel foglalkozik, mint család, kamasz gyerek, szingli nő, aki nem akar szingli lenni, feleség, aki terhes akar lenni, de nem tud, anya-lánya viszony, a régmúlt képek árnyékai..... Nekem tetszik, úgy gondolom érdemes elolvasni.....bár mivel még nem olvastam végig, ez amolyan megelőlegezett bizalom.
Jaaaaa, és van a könyv, amit Anyu már tavaly itthagyott nekem olvasni: A katedrális. Elkezdtem olvasni, de annyira brutál, nyers erő, hogy nem bírok túl sokat olvasni belőle egyszerre.
Borzasztó, de az jutott az eszembe, hogy ettől a sok "nyál" könyvtől teljesen elment az ízlésem, és emiatt nem tudom rendesen olvasni ezt a könyvet. Végülis akárhogy is van, mindegy, megvisel, így apránként tudok vele csak haladni.
Hát egyszer ennyit, azt hiszem így is túlléptem a kívánt mennyiséget :)

Csöpp

Március 15.

Március 15-e van, kivételes nap....ilyenkor a város tele van megemlékezésekkel, de ma mégsem! Tegnap egész nap havazott és még ma is esett. Már tegnap olyan mennyiségű hó esett le, mely a közlekedést erősen lebénította az úttorlaszok és a balesetek által. Itt a városban nem nagyon marad meg a hó, még mikor este mentem le Borsóval sétálni, akkor sem igen láttunk megmaradt havat a járdákon (csak imitt-amott). Azonban esett a hó szakadatlan szép nagy pelyhekben, a szél fújt, és a levegő fagyos volt. Ma reggel pedig arra ébredtünk, hogy előttünk a gangon áll a hó, és még mindig havazik! A reggeli séta még hidegebb volt, mint az esti. Meglepően fagyos hideg szél fújt és persze esett a hó. Ennek már  a fele sem tréfa: emberek maradtak áram nélkül, és emberek rekedtek az autópályákon. Vannak akik már 24 órája ott rostokolnak, mert nem tudnak továbbhaladni. Mindezek hatására - leginkább a váratlan időjárási tényező miatt - a rendezvények elmaradtak. Teljesen érthető.
Ferivel egész nap itthon voltunk, nem csináltunk semmit, csak ettünk-ittunk és közben Dextert néztünk. Úgy elment a nap, hogy észre sem vettük, de jó volt elengedni magunkat és nem foglalkozni semmivel.
Néha kell ilyen. Naponta 12 órákat dolgozunk, nincs időnk kikapcsolódni, ezért erre már nagyon nagy szükségünk volt. Nem ezt terveztük, hanem biciklizést, de az idő keresztülhúzta a számításunkat.
Hamarosan Húsvét! Jön föl a család :) Már kitaláltam, hogy sütök ... remélem, lesz rá időm.
Tegnap sikerült kitalálnom az ajándékokat is :) Leírom, mert a család úgysem olvassa a blogot, így nem leplezem le a meglepetést. Nem lesz nagy dolog, de ilyenkor n(s)em szoktunk nagy dolgot adni: húsvétos gipsz öntőformát kell keresnem, vennem, aztán kiöntöm őket, megfestem és a hátuljára mágnest teszek, és máris kész a húsvéti hűtőmágnes! Ezenkívül lesz még gipszből öntött logó dísz. Tehát több formát kiöntök és egymás alá felfüggesztem őket - vagyis egy madzagot teszek a gipsz öntőformákba, hogy ha megköt a gipsz és kiszedem őket, akkor szépen egymás alatt lógjanak :) Ezeket is már csak festeni kell!
Azt hiszem, már írtam arról, hogy el akarom olvasni a Harry Potter könyveket/sorozatot. Tavaly megkaptam Feritől a Harry Potter és a bölcsek kövek könyvet magyarul és angolul. Nagy élmény volt olvasni, teljesen fellelkesített. Megkaptam szülinapomra a követkő részt, aztán karácsonyra a következőt! Imádom! :) Már a család is ezt olvassa! Az első részre rábeszéltem őket, a többi már automatikusan zajlott. Hiába, ha valaki elkezdi olvasni, nem tudja letenni. Filmben is nagyon szeretem, de mint minden megfilmesített regénynél itt is a könyv az ász! Most azon gondolkodom, hogy megajándékozom magam húsvétra a következő résszel. Bár jelenleg még a második részt olvasom angolul (az angollal kicsit el vagyok maradva), de már nagyon izgatott vagyok a következő rész miatt. Kicsit későn érő vagyok, tudom. De kit izgat?
Munka: inkább hagyjuk....na jó, pár szót: nem változott semmi, dolgozom, dolgozom...kellett egy év, hogy lássam a fejlődésemet, hogy honnan hova jutottam, mivel gazdagodtam. Jó érzés, és meglepő is. Így visszanézve, kicsit más, mint amikor benne vagyok az adott pillanatban. Néha elgyengülök, és kiakadok és mindent magam mögött hagynék, néha viszont jó érzés, hogy erre is képes vagyok.Amúgy nem nagy dolog, sok más szakmabeli is képes lenne ugyanerre. Azt hiszem, pont ezért jó érzés, hogy  én is az vagyok, egy azok közül, aki meg tudja oldani, nem pedig a maradék. Ahogy írtam már beiratkoztam egy tb-bérügyi szakelőadó tanfolyamra, amit nagyon élvezek. Fárasztó minden szombaton bemenni, du. 2-ig ott lenni, de aztán mindig úgy jövök ki, hogy de jó volt, hogy eljöttem :) most már csak tanulni kellene :D Hát remélem, az is meglesz, mert májusban vizsga, aztán júniusban nagy vizsga. Aztán ha már az oktatásnál járunk: jelentkeztem a fősulira is. Már régóta gondolkodtam rajta, és nem tudom miért most, de úgy gondoltam, hogy itt az ideje ebbe is belevágni. Beadtam a felvételimet, aztán majd meglátjuk, hogy felvesznek-e (BGF-PSZK).
Hát most ennyi, majd legközelebb a többit.

KCS

Ma 29-e csütörtök!

Nehéz év volt az idei és még nincs vége! Olvastam egy 2011. januári bejegyzést, amiben többek között azt írtam, hogy milyen kiegyensúlyozott az életünk. Az írás maga teljesen könnyed, már-már szórakoztató.... nem tudom, hova tűnt ez az életemből. :(
Most így utólag azt mondom, hogy túl sokat vállaltunk be egyszerre.... Na itt most megakadtam, álljak neki siránkozni, hogy minden milyen rossz!? Hát nem! Így nem fog változni semmi, nem szabad magamba sulykolni a rosszat, így hát nézzük az idei év boldog pillanatait! :)
Nagy lelkesedéssel néztem az idei év elé, mert megkaptam azt a munkát, amire annyira vágytam. Jelenleg is ott dolgozom, elismerik a tudásomat az elejétől fogva. Azóta már előléptettek, így azt szűröm le, hogy ők is meg vannak elégedve. A munkatársaim szintén nagyon felkészült szakemberek, fiatalok, akikre lehet számítani! :)  Anyagi problémám így már nincs, ami nagyon megnyugtató ebben a válságos világban. Az idei évben nagyon el is engedtem magam, így már ebben a hónapban elkezdtem kicsit jobban odafigyelni a pénzügyeimre. Jaa, ebben a hónapban sikerült beiratkoznom egy bér-és tb szakelőadó tanfolyamra, amit már régóta terveztem, de csak most jutottam elhatározásra. Eddig két óra volt, a joggal kezdtünk, érdekesnek bizonyul. Az új Mt.-t már korábban kinyomtattam, tanulmányoztam, most ideje lenne kicsit jobban odafigyelve végigolvasni. Nagyon jó fej az oktató - a mérlegképesen is ő volt jogból az oktató, akkor is bírtam - szóval kapunk házi feladatokat pl. nézzük meg a 12 dühös ember c. filmet :) Hát ez tök jó, Csücsökvirággal mi már láttuk. Nagyon érdekes film, ajánlom mindenkinek. Filmek kapcsán még mindig "művelődünk" :) imádjuk őket! :) Mozit idén nem vittük túlzásba, a színházat meg aztán pláne, dehát a vállalkozósdi ezzel jár. A tekik mellett lett még egy házi kedvencünk (igaz ő már 2011 szeptemberében érkezett), Borsó kutya, aki szép nagy long-dog lett :) Ma éppen arra jöttem haza, hogy a szobában már megint kukázott (tudva levő volt, így csak ártalmatlan papír volt benne), plusz egyéb dolgokat, mint CD, könyv, papír... is széttépett! Hát most ki van zárva a szobából. Úgy látszik, hogy a megszidás nem használ, ez a mostani pedig több a soknál. Pedig eleinte olyan ügyes volt....

folyt.köv.

KCS

Borsika

Nyugodt napunk van (sajnos), így pofátlan módon munkaidőben írom ezeket a sorokat :)

Nos, létszámunk 5-re növekedett. Én, Csücsköm, két ékszerteknős (Fix I., és Fix II.) és kis(nagy) újoncunk: Borsika.

Borsika kb. 5 hónapos, gyönyörűszép keverék kislány kutya. Olyan a szőre mint egy plüssállatka, tekintete olvaszt, nagyon okos gyermek. A póráz még mindig kicsit szokatlan - vakarni kell időnként. A jutalomfalatka elutasítására nincs esély, incselkedésre mindig kapható a hölgy.

Sok-sok új élmény vár még rá, élete első ősze, tele (reméljük lesz hó is rendesen, és nem csak szutyok nyálka), sok játék, sok tanulás, sok-sok leendő kutya-haver. Sok illat, sok íz. És mivel fotózni így is-úgy is nagyon szeretek, Borsika sem maradhat ki a szórásból. Nem lesz rá lehetősége :)

Borsika, 2011.09.09.

Tegnap érkezett hozzánk késődélután-este. Azt hittük kicsit jobban meg lesz illetődve, de ahhoz képest hogy teljesen új környezetbe került, nem volt baj. Látszott hogy azért be van tojva kicsit, de este már játszottunk, puszizkodtunk egy sort. Ettünk ittunk, és még a szobatisztaságot is sikerült prezentálni reggelig, nagyon ügyesen viselte az első éjszakát. Volt kis hiszti valamikor hajnalban, de nem vészes. Érthető, és egy kis szeretgetés megoldás rá :)

Reggel korán ébredtünk, hirtelen egy Borsika termett az ágyban köztünk :) Összecuccoltunk neki mindenfélét: fekhelynek való szőnyeget - amiből mostanra kettő lett, mert a kisasszony eleinte nem tudta eldönteni hol aludjon -, tálkákat, és némi kaját, eljött velem munkába a kis drága, hogy ne legyen egyedül, ne féljen, ne tegyen kárt magában vagy a lakásban. Itt durmol a lábamnál már ki tudja mióta, hatalmas alvókája van. De az látszik hogy sokkal nyugisabb hogy itt lehet a közelemben. Munkába menet bizony végigsétáltuk az utat, szép nagy sétafika volt. Borsó nagyon elfáradt, annyit ivott mint egy ló. Kaja csak reggel volt, illetve éjszaka is bőven, egyelőre most még nemnagyon kajázott. Délutánra már farkaséhes lesz. Főleg a hazaút után. Szép hosszú séta megintcsak, sok útbaeső kutya, és minden ami jó :)

Más kutyáktól egyelőre megvan az egészséges mértékű félelemérzete, de látszik rajta hogy nem sok kell és feloldódik. Most még van sípolás ha egy rámenősebb eb nyomul, de lesz ez majd fordítva is :)

És pont jó hogy hétvége jön, kicsit többet lehetünk vele mindketten, meglehet a napi három aktív séta, ráadásul szép időt jósoltak az időjósok. Bár ezt fenntartással fogadom, azért jó lenne ha tényleg jó idő lenne.

Jó nap :)

Nagyon kis jó napom van ma! :)

A délelőttöt szinte átaludtuk, aztán délben sikerült elindulnom a Lehel piacra sonkáért és társaiért. Olyan szép idő van, meleg és nem fúj a szél, ezért sétálni lett volna kedvem, de féltem, hogy túl későn érnék oda, ezért inkább bkv-ra szálltam. Meglepetésemre a csarnok tele volt, még senki nem készülődött zárni. Akkora kavalkád volt mintha reggel lenne. Nagyon jó volt ott bolyongani, nézelődni és vásárolni. Vettem almát, narancsot, karfiolt, gombát, tormát, sonkát, kenyeret. Reméljük ennyi elég lesz :) A tojás az ami még kimaradt, de azt a jól bevált zöldségesünknél vettem. Voltam barkavadászaton is, még azt is kaptam. Vettem két kis lila petúniát, mert olyan finom az illatuk, hogy az kell. Előkerestem a tojásdíszeimet és feldíszítettem a barkát. Kellett néhány kis tojás-csibét gyártani, az is gyorsan megvolt, aranyosak is lettek. Csináltam egy nyulat is, bár az inkább manónak tűnik a zöld szín miatt :)) Mindezek után megebédeltünk, és néztünk egy House-t :) Annyira jó ez a nap! :) Olyan boldog vagyok! Már rég vártam erre az érzésre. Olyan mint .....nem tudok hasonlatot. Lényeg, hogy ez most olyan, amilyenre vártam. :)))) (nincs ego, nincs idegeskedés, nincs aggódás, nincs fejfájás, nincs sürgős dolog, nincs kötelező teendő - lehet, hogy ez a stresszmentesség? :)

Ez a nap az apró örömök napja :) Ilyen például, hogy egész nap nyitva van az ablak és nem fázom; a reggeli kavalkád a piacon; a napsütéses meleg idő; tojásdíszkészítés; barka és virágvásárlás; finom ebéd; Nővérkém hívása;

KCs

Ma 10-e, vasárnap

Anyuéknál vagyok. Tegnap jöttem, mert Papi 80 éves lett! Boldog szülinapot még egyszer! Szép kor, amit megélt és még megy, beszél, tudatánál van. Természetesen már nem olyan gyors az agya, mint hajdanán, de kit zavar. Örülünk, hogy velünk van :) Megvolt a családi összejövetel, még én is itt voltam. Volt bográcsban főzés, sütik, evés, ivás, kis bajuszösszeakasztgatás (ez megszokott) aztán beszélgetés, storyzás, nevetések, volt a végén egy kis játék is (ami szintén megszokott, most Paroxy volt). Aztán Adriékhoz mentünk nővéremmel, jól elvoltunk ott is. Én még maradtam, jó sokáig, olyan 10 körül jöhettem el. Jó volt velük beszélgetni, röhögni. Előkerült a finom késő szüretelésű Tokaji bor is, ami finom volt a vacsi mellé.

Most itt ülök egyedül és azon töprengem, hogy kimenjek-e a szőlőbe Apu falusi biciklijén....nem a szívem vágya az. Titokban örültem, hogy kimehetek a saját tizenx éves MNB-omon, de mint ma reggel kiderült számomra, nem lehet, mert kilukadt a kereke! :P Hát ez jó. Nem is értem, Apu állandóan szarozta, és már eléggé tönkre is lett téve, de azért még mindig gurult, hozzáteszem: nagyon jól! És elvileg mindenkinek van cangája, ez egy szar, senki nem használja, akkor hogy lukadhatott ki? Hát mindegy. Most itt vívódom, hogy felüljek-e arra másik bicajra, mert már úgy szeretnék tekerni, de nem azon.

Voltam boltban is. Hát ezen is jót mosolyogtam. Eljövök ide, és itt is reggel az az első, hogy boltba megyek - csak mert nem kellett volna, de én bolti tejet akartam inni. Hát ez van, városi lány lettem. Nem csak ebben vettem észre már és egyébként nem bánom. Még tudom, hogy falusi lányként miként reagáltam volna egy ilyen húzásra: Na, hát miért nem jó neki ez a tej? Hiszen ez sokkal finomabb. Most már úgy gondolom, hogy a tej az tej, mindegy, hogy bolti vagy nem bolti. Viszont nem vagyok híve a fagyasztott tej fogyasztásának, ezért döntöttem a bolti mellett. De mit is akartam ezzel....jaaa megvan, szóval voltam boltban, nem céltalanul, hanem tej és tusfürdő vásárlás volt az indíttatás. A tejet már tudjuk miért. De a tusfürdő? :D Szóval van egy fajta amit nagyon szeretek - eddig egyszer használtam olyat - és nagyon jó volt. Ettől végre nem szárad ki a bőröm, ami azért valljuk be, nem mindegy. Szóval elfogyott és eddig nem találtam ezt az illatút, csak másikat, nekem meg másik nem kell. Vagyis dehogynem, fürdeni kell! A szükség rávitt vettem egy másikat, ami végülis szintén jó, olyan szempontból, hogy nem szárítja a bőrömet, de az illata, nem olyan finom. Nem tettem le a vágyott tusfürdő beszerzéséről, így ma reggel azt kerestem. Az első boltban nem volt, sőt tej is csak zacskós és nem volt túl bizalomgerjesztő, így továbbálltam. Bementem a régi, jól bevált, megszokott boltba. Kis luk, de általában jó dolgok vannak bent. Ott is csak zacskós tej volt, de találtam fél litereset, ami nekem bőven elég, így annak örültem, és mit találtam még! A Tusfürdőt! :)) Rögtön kettőt is vettem volna, de az észszerűség azt kívánta, hogy ne. Így maradtam az egynél. Már megreggeliztem. Az idő szép napos, csak bazira fúj a szél, és ezért kissé hűvös a levegő. Mennék már haza, bár Anyuéknak azt mondtam, hogy lehet, hogy kimegyek a szőlőbe utánuk - amit ők valószínűleg készpénznek vettek, hogy kimegyek. Dehát fúj a szél, és a bicikli.... el kéne mennem keresztanyámékhoz is, bár oda most nincs kedvem menni. Felmerült bennem egy érdekes kérdés, vajon nem értik? Unokaöcsém ballagásán nem leszek itt, már bejelentettem. Unokahúgom ballagására jövök, ezt is bejelentettem. Szerintem nem értik, hogy az egyikre miért nem a másikra miért igen. Pedig pofonegyszerű: a bérmaanyja vagyok. Illik itt lennem.

Arra is gondoltam, hogy nem megyek senkihez, hanem főzök valamit meg takarítok. Biztos örülnének neki, amikor megérkeznek. Lehet, hogy ez lesz, takarítás, most valahogy jól is esne. El se hiszem. Otthon utálok takarítani!
Jaaa, :D ez vicces dolog. Nem tudtam bekapcsolni a tv-t :D Pedig három távirányító is volt! Vagyis helyesbítek, nem tudtam adást csalni a tv képernyőjére. Bekapcsoltam az egyik távirányítóval, de csak a hangyák háborúja jött be. :) Mentségemre szolgáljon, hogy nekünk otthon nincs tv-nk.

Na, most hívott az öcskös, jön haza. Vajon miért?

Húú, fázom. Kéne valamit csinálni, mert ez így nem lesz jó. Innen biztos fölkelek, mert az ujjmozgástól nem lesz melegem.

KCS

Zagyvaság

Hát elindult az oldalam, igaz nem úgy ahogy terveztük, csupán egy blog formájában, de igyekeztem minél több tartalommal megtölteni és kicsit oldalszerűvé varázsolni. Hát nekem tetszik, Fecskémen látom, hogy neki nem százas :))
A Fogalomtárban már van néhány bejegyzés, de olyan fura, hogy nem tudom már, mit kéne még beírni. Mostanra annyira belémivódott a sok szakmai kifejezés, azok jelentései, hogy már nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni. Sok mindenre érzem úgy, hogy hát ezt biztos mindenki tudja. Aminek nagyon örülök, hogy a Lépésről lépésre részből is már kettő mondhatni kész, ott még nagyon sok írnivaló lesz, de az biztos, nagy segítség lesz a vállalkozni vágyóknak. Itt is olyan gondom van, hogy vajon mennyire beszéljek dolgokról részletesen, hogy megértse, de hasznos tudás is legyen mögötte. Nehéz.
Végre a könyvelési díjakat is megszültem. Sok variáció volt, mire végre ez így kialakult. Csináltam egy Adónaptárt is, ami remélem sok vállalkozó örömére fog szolgálni :)
Közben volt egy kis idegeskedés is, mert a munkahelyemen csak két közvetlen kolléganőmnek említettem a dolgot, hogy mik vannak készülőben. Egyik nap pedig a másik messzi kolléganő telefonált és nem is tőlem, hanem egy másik kolleginától kérdezte, hogy tényleg ez így van? Mert ő meg rátalált az oldalra. Hát akkor kicsit bestresszeltem, hogy ha ez a lány ilyen pletykás, akkor már a főnökséget is értesítette, hogy képzeld..... No, két napig gondolkodtam rajta, hogy szólni kéne, mert lényegében őket is be akarom vonni az üzletbe, de aztán úgy döntöttem, hogy nem. Végülis semmi rosszat nem tettem, miért is kéne nekem erről beszámolnom. Amikor pedig itt lesz az ideje a közös üzletnek, akkor majd beszélek velük. Azért attól napokig nem tértem magamhoz, hogy mikor én beszéltem telefonon ezzel a messzi kolleginával nekem egy büdös szót nem szólt, nem érdeklődött a dologról - pedig "tudom", hogy a másik kollégámat biztos faggatja. Olyan nem szép dolog ez! Nem is értem, hogy az emberek miért ilyenek. No mindegy, mindenkire nem lehetek hatással....:D nem mintha az segítene :D

Kicsit szét vagyok zuhanva mostanában, pedig igyekszem mindenre és mindenkire odafigyelni. Múlt hónapban kétszer is voltam szüleimnél látogatóban, egyszer még a csajokkal is össze tudtuk hozni a talit. Azt hiszem az a legnagyobb bajom, hogy nem találkozom velük eleget. Teljesen belefeledkezem a munkába...Már nem tetszik ez az élet. Régen nem értettem, miért olyan nagy gond, ha valaki karrierista. Sikeres, gazdag, szép, talpraesett és megoldja az életét, jól érzi magát. Valami ilyesmit képzeltem róluk. De most úgy érzem, hogy én is karrierista lettem, és nem tetszik. Lehet, hogy hülye vagyok, és nem is vagyok karrierista :) de akkor sem jó így, ahogy most van. Semmire nincs időm, úgy érzem, amikor meg van egy kis időm, csak ülök tanácstalanul, hogy most akkor mit is csináljak? Persze nem órákat, meg félórákat, kb. 10 másodperc és már meg is van, hogy akkor ennek kéne nekiállni. Sok mindent halogatok, és félretolom, így elég sok tennivaló felhalmozódott. Ez sem tetszik és nem is értem magam, miért csinálok ilyet. Jó lenne, ha végre felébrednék az álomvilágomból :) Azt hiszem az segítene. Teljes paradoxon, de néha azt gondolom, azért vagyok ilyen, mert túl sok időm van elmélkedni ilyeneken és már jódolgomban nem tudom, hogy mihez kezdjek :) Elég gáz :)

KCS